Vicces sztorik Facebook-os cserelégetéssel, adok-veszek csoportokkal kapcsolatban?

Anno vettem a Fressnapfban nyúlketrecet, de egyszer sem volt használva. Gondoltam felrakom egy adok-veszek csoportba, hátha valakinek kell.

Rám is írt egy srác, de nem megvenni akarta a ketrecet, hanem cserélni. Meg is mutatta az általa felajánlott, DIY rácsokból (alul is...) összerakott 50x50 es ketrecét, amiből természetesen nem kértem. Közöltem vele, hogy nincs szükségem ketrecre, mivel a nyulaimnak már egy fél szobányi helyük van berendezve, plusz ki is mehetnek onnan. Nagy nehezen megértette, elköszönt.

Fél óra múlva megint rám írt. Az egyik nyulam iránt érdeklődött (mondjuk igaza van, mert gyönyörű: albínó, oroszlánfejű törpenyúl keverék), meg akarta venni. Persze nem adtam neki, de akkor is próbálkozott, adjam neki kölcsön, hogy szaporíthassa, mert olyan szép kölykei lennének, hogy vinnék mint a cukrot.

Ellenkeztem, de ő addig erősködött, míg végül meg nem kapta az igazságot: az általa kiválasztott nyulam a Nyúlmentéstől van, szerződésben benne van, hogy másnak nem adhatom oda, nem szaporíthatom, de amúgy se tenném szerződéstől függetlenül. Különben is családtag, nem haszonállat, és ami annyira szíven ütötte a srácot az az volt, mikor megtudta, hogy ivartalanítva van. Egyből letiltott... :D

Nem tudom vicces-e, vagy szánalmas...

Van egy garnitúra használt ritka méretű autógumim amit elég régóta hirdetek. Egyszer felbukkant az egyik csoportban egy illető aki ilyet keres, írtam, elküldtem a linket, ahol fent van minden adat. Aztán jöttek a kérdések, mennyit ment eddig, mennyit bír még ki (guminál nonszensz kérdés, profilmélységet megmértem előre, benne volt a hirdetésben). Aztán se kép, se hang. Másnap látom ismét az új post-ot, hogy ilyen gumit keres. Kommenteltem ismét, hogy van, és még csak vissza se jelzett, hogy kell-e. Erre valami oltári paraszt módon válaszolt, hogy miért is kellene válaszolni, ha nem kell.