A Japánok tényleg nagyon rasszista nép?

Igen, a japánok rendkívül rasszisták, szexisták és homfóbok még magyar szemmel nézve is.

De nyugi, ha fehér a bőröd, akkor kevésbé fognak kinézni, mint ha sötét lenne a bőröd...

Ha tanulni mész és tiszteled a kultúrájukat, akmor nem néznek le.

Ha lakni mész, akkor már nagyobb az esély.

De nyugi, amíg nem süllyedsz Logan Paul szintre, addig nem lesz bajod, legfeljebb nehezebben kapsz munkát.

A japánok nem rasszisták, és nem néznek le senkit (legalábbis a többség).

Az viszont igaz, hogy többnyire nem szeretik a külföldieket. Ennek oka viszont nem az, hogy olyan nagyra vannak magukkal, hanem az, hogy a saját berögzült udvariassági, viselkedésbeli elvárásaik olyan szinten szigorúbbak a nyugati világban elfogadotthoz képest, hogy nem tudsz úgy elkölteni egy vacsorát egy japánnal, hogy nem csinálj legalább 20 sértő dolgot, amit észre sem veszel (körülötted viszont mindenki észreveszi). A veled szemben ülő japánok persze fel sem veszik, csak mosolyognak rajta, hogy "milyen tipikusan külföldi". Viszont az az egy japán, aki bemutatott téged abba a társaságba minden sértést egy tőrdöfésnek él meg, ég a feje helyetted, mintha ő sértette volna meg a másikat, és a találkozó végén, vagy a legközelebbi találkozásokkor többszörösen elnézést kér minden résztvevőtől, helyetted. Úgy képzeld el, mintha a "Jöttünk, láttunk, visszamennénk" középkorban szocializálódott kőbunkóit kéne vendégül látnod, és ismerőseidnek bemutatnod. Másodszorra már inkább köszönik a megtiszteltetést, de inkább nem... minden rosszindulat és lenézés nélkül.

"A japánok hozzáèrhetnek a bártáncosnőhöz, de a külföldi nem"

Ebben az esetben nagy eséllyel arról van szó, hogy igazából senki sem érhetne a táncosnőhöz, de amíg a külföldire rászólnak, a japánra nem.

Erre a jelenségre rákérdeztem japán ismerősömnél, aki elárulta, hogy arról van szó, hogy "a külföldire rá mernek szólni, míg az idegen japánra nem". Ennek az az oka, hogy a külföldi esetében feltételezik, hogy azért csinálja, mert nem ismeri a szabályt, ezért figyelmeztetik a szabályra. Egy japán esetén viszont úgy vélik, hogy a szabály ismere ellenére nem törődik vele, ebből arra következtetnek, hogy zakkant, vagy egy szabályokat semmibe vevő ember, lehet akár jakuza is. Senki nem meri megkockáztatni, hogy - főleg egy bárban - beszzóljon a helyi jakuzafőnöknek.

Ez nem lenézés, veheted akár hízelgésnek is. Rólad mint külföldiről nem feltételezik, hogy elmebeteg vagy bűnöző vagy. Ezért mernek rád szólni ;).

Félre értettek. Lenézik ha nincs benned tisztelet. Egyik legtiszteketteljesebb nép, nem hoby rasszisták legyenek. Valami pszichológus király mondja ezeket.

Sok pszichológiai analfabéta, magából kiinduló szutyok.

Red Vixen, a japán kultúra komplikáltabb, mint hiszed, de ebbe is beleokoskodsz, mint a gyermeknevelésbe és a spirituális realitás témákba... A japán valóság tehát árnyaltabb.

A japánok udvariassága attól függ... A szoto azt jelenti, hogy nem a mi "klikkünkbe" tartozó, az ücsi pedig hogy a társaságunk, otthonunk stb része, beleértve pl a munkatársakat is, osztálytársat stb.

Ücsin belül nagy az odaadás és a tisztelet, viszont azon kívül, tehát aki "hozzánk képest szotóban van" (=kívülálló) az már attól függ... Pl a nagy népsűrűség miatt a japán nagyvárosokban úgy tapos bele japán a japánba, mint a huzat, ha sietnek, vagy hagyják az utcán az elesett gyereket, mint a sicc. "Nincs közöm hozzá, hozzám képest szotóban van az orra bukott gyermek az utcán. Van hozzátartozója? Kell legyen, majd az felsegíti!" De pl a külföldi a japánnak hiába szotó (kivéve ha sok éves jó barát, bár a három lépést akkor is megtartja a japán vele), a jó hír megtartása végett udvarias a külföldivel, amennyiben köze van hozzá, pl munkakapcsolat, közös tárgyalás stb.

Tipikus példa a japánok kettősségére (van, amiben hihetetlen árnyaltak, szentimentálisak, és van, amiben éles kulturális határokat vonnak), hogy képesek akár hagyni meghalni a hajléktalant, mert a szemükben söpredék.

A Gantz című anime első részéből ezt is megtudod. (Az animékben nyilván léteznek fantázia elemek is, de a japán élet realitását is beleveszik, mint pl a Gantz első részében a hajléktalanak alig akad, aki segíteni akar a halálból kiragadni, holott percek vannak még rá, de egy perc is kell, míg habozik két ember, a többiek gondolatait meg interpretálja a narrátor, kapaszkodj meg...)