Betegesen társaságkedvelő vagyok, ebből származhat valamilyen hátrányom a jövőben?

Utálok itthon, vagy bárhol egyedül lenni. Bárhová egyedül menni. Az egyedüllétet maximum akkor tudom elviselni, ha tudom hogy belátható időn belül megyek valakivel valahová (lehetőleg még aznap), vagy ha nem is megyek valahova, de legalább lesz valaki akivel időt tölthetek.

Ha simán el kell mennem a fodrászhoz, akkor is igyekszem mindig úgy csinálni, hogy elhívom az egyik ismerősömet magammal.

Egyszerűen csak úgy látom értelmét az életnek, és az abban töltött perceknek, hogy ha valakivel megélem azokat. Amikor valaki azt ecseteli, hogy mennyire jó óra hosszákig otthon ülni és magányosan lenni senkihez nem szólni és semmit nem csinálni, és belegondolok a helyzetébe, hogy mi lenne ha nekem kéne ezt csinálnom, akkor szinte nem túlzok, de az öngyilkosság kerülgetne.

Ezt már sokszor betegesnek érzem, és az ismerőseim is bolondak néznek mikor erről van szó.

Ennek a dolognak van valami negatív következménye a jövőmre nézve? Nem fogok belebolondulni ebbe az egészbe?

Most 20 éves vagyok (fiú).