Normális dolog az, hogy valakivel alig lehet találkozást megszervezni, sose jó neki?

Ha ez egy párkapcsolat, ami alakul, akkor azonnal hagyd a fenébe.

Vannak ilyen emberek, nem merik megmondani, vagy nem akarják, hogy csak függőben vagy hagyva.

Ő meg talán több végén égeti a gyertyát, várja, hogy alakuljon a sors, Te meg le vagy ejtve nagy ívben.

Tudom, voltam ilyen kapcsolatban, akkor szerettem őt, most itt lenne előttem, elzavarnám egy lapátnyéllel...

Ez sima barátság? Nálam ugyanez a helyzet. És mi egy városban lakunk, több év alatt kb. jó ha háromszor találkoztunk, miközben arról papol, hogy a miénk igazi gyerekkori barátság. Amikor másik városban laktam és meglátogattam bár beengedett estére, de reggel kb. minden előzmény nélkül közölte, hogy ő elmegy és oldjam meg valahogy délután hatig (akkor ment a vonatom) :DDD, tél volt amúgy.

Elnézést, hogy a saját sztorimat leírtam, csak én is nemrégiben realizáltam, hogy ez nem annyira barátság már.

Ha neten beszéltek, kb. milyen időközönként válaszol?

Igen, lehet, hogy ennyire elfoglalt.

Az én sztorim is hasonló, csak a másik oldalról, munka mellett tanulok és önkénteskedek, és ha valakinek megmondom, hogy ne is barátkozzon velem, mert soha a büdös életbe nem fogok ráérni, akkor is nyomja magát, hogy deee, majd ő alkalmazkodik, és nem lehet le se vakarni. Ilyenkor úgy vagyok vele, hogy akkor szenvedjen, ő akarta.

A másik meg, hogy ha van végre egy szabadnapom, azt 100%, hogy nem emberekkel fogom tölteni, hanem otthon fetrengek, vagy elmegyek túrázni a hegyekbe, filmezek, vagy bármi olyat csinálok, ami feltölt. Ezen is ki vannak akadva néhányan, hogy ha ráérek, akkor miért nem találkozunk, de nekem ez a magányos feltöltődés egyszerűen létszükséglet.

Én volt, hogy a saját városunkban nem tudtam összehozni egy talit.

Ha nem volt semmi dolga, akkor ugorjak már fel, de ha a barátnőik épp összeültek, akkor kereshettem más elfoglaltságot, holott már előre megbeszéltük a dolgot.

Egyszer írtam neki, hogy leléptem. Mégcsak nem is személyesen közöltem.

Azóta találkoztam mással és milyen jól tettem. Alapjaiban változott meg az életem, hogy rátaláltam a nagy Ő-re. 15 éve együtt vagyunk és ez idő alatt talán , ha kétszer kellett a megbeszélt dolgokon változtatnunk és ami még fontos, hogy ennyi idő alatt egyetlen egyszer sem volt veszekedés. Sokszor órákig el tudunk beszélgetni az ágyban, vagy amit sokszor szoktunk, hogy beülünk a kocsiba, valahová elmegyünk. Leállítjuk a kocsit és csak dumálunk. Ilyenkor biztos, hogy csak egymásra figyelünk. Ezek az egymásra fordított órák nagyon hasznosak.