Asperger szindróma?

1. Én tök normálisként élem meg mert nekem ez a normális. Van egy csomó kényszeres hülyeségem, indokolatlanul (?) irtózok bizonyos dolgoktól, úgy mozgok mint egy robot, pár érzékszervem túlműködik, néhány meg alul, egy csomó dolog, ami másoknak ösztönös, az nekem tanult pl. mimika.

2. Elméletileg ez az autizmus "gyengébb" vállfaja de diagnózisként már megszüntették, az aspis gyerekek is autizmus BNO kódot kapnak. Én 9 voltam amikor hivatalosan megállapították de kb. 5 éves korom óta hurcoltak mindenhova mert az óvónőknek feltűnt hogy a gyerek bibis.

3. Egy szakértői bizottság (vagy mi) állapítja meg, erre szakosodott pszichiáterekből áll. Legalábbis nekem be kellett menni egy hétre egy gyerekpszichiátriára ahol figyeltek de előtte az évek alatt megjártam nevelési tanácsadót, pszichomókust, stb. A dolog hivatalos részét tekintve a google okosabb lesz nálam mert 9 éves már rég voltam és azóta csak ilyen felülvizsgálatokra jártam évente-2 évente, jó ideje már azt sem.

Én is aspergeres vagyok. Nekem 4 éves korom óta tudják, hogy furcsa vagyok, de egyértelmű diagnózisom csak két éve van. Nekem is van egy pár mániám, pl. utálom ha bizonyos személyes dolgaimhoz nyúlnak, szinte sírásig tud hergelni egy számomra megszokott tevékenységsor megzavarása. Ha zenét hallgatok és átadom magam akkor egyenesen fájni tud, ha hozzám szólnak. Az evési sorrendemen sem tudok változtatni.

Szociális szempontból kicsit magamnak való vagyok, egyetlen egy barátom van, akivel egy párt alkotunk, de nekem pontosan elég. Zavar, amikor a velem egy korú lányok tapadnak és ragaszkodnak ahhoz, hogy legyünk barátnők. Ilyenkor frusztrált leszek, nem igazán tudom, mit kellene tennem, csak zavartan lelépek a mosdóba.