Mi lett a mai emberekkel? Miért érik be az átlagossal?

Akkor hajrá. Sok kitartás kell a nagy tervekhez, tehát nem lehet bárkitől elvárni, és bárkiből kinézni, hogy nagy álmai legyenek. Előbb szembesülni kell mindennek az árával.

Engem is a környezetemben tehetségesnek tartanak, és bíztatnak, hogy vihetem valamire a szakmában, de közben úgy érzem, hogy eléggé hátráltathat a szocializáltságom, emberi kapcsolataim nem bővelkednek, pedig sokak szerint ez is nagyon fontos. Nem mondom, hogy beérem az átlagossal, csak azt, hogy számítok problémákra, és megannyi akadályra a jövőben. Nem megy mindig minden simán.

#8 Szerintem nincs összefüggés a szabadidő tevékenység és munkahely között. Bár azt én is rosszallom, ha valakinek az a szórakozás, hogy leissza magát a fekete földig, vagy napestig a gép előtt gubbaszt, buta oldalakat böngészve. Viszont számos ambicíózus ismerősöm van, aki tipikus “mai modern ember”, sokat gépezik, bár az sem mindegy, hogy mire használja, mert ebben is lehet értelmes tevékenységet találni, és nem facebookon bökdösődni, vagy macskás videókon röhögni reggeltől estig.

“Átlagon felüli” emberek is szeretik bulizással és ivással tölteni az idejüket, tehát a te leírásodat nemigen tudom értelmezni ilyen szempontból.

Sok munkájában-sikeres ismerősöm van, aki nem föltétlenül szeret mindennap sportolni vagy kijárni ok nélkül, ha kell, ha nem, inkább ismerősökkel, abban az esetben, ha van közös elfoglaltság, amit mindannyian szeretnek.

Tökmindegy, hogy mi a barátaidnak a hobbija, de ha azt mondod, hogy nem érdekli őket, hogy mi lesz belőlük, az elég súlyosan arra utal, hogy nem lesz belőlük semmi:D

Amúgy még ez jutott eszembe a kérdésről:

"A PETER-ELV

A hierarchia minden alkalmazottja addig emelkedik a ranglétrán, míg olyan munkakörbe nem kerül, amelyre alkalmatlan.

Folyományai

1. Idővel minden munkakört olyan alkalmazott fog ellátni, aki alkalmatlan rá.

2. Munkát kizárólag azok az alkalmazottak végeznek, akik még nem jutottak el abba a munkakörbe, amelyre alkalmatlanok."

Más szóval, ha találsz egy élethelyhetet, amiben elboldogulsz, akkor nem tragédia megmaradni annál hosszú távon, ha ez kivitelezhető persze.

A másik meg, hogy a kérdezőnek a foglalkozása (DJ) egyben önmegvalósítás is, de ez nem általános. Én pl. megélhetésként olyan szakmát választottam, amiben hasznosnak érzem magam, de a kreativitásomat inkább szabadidőmben, a hobbijaimban élem ki. Szóval nekem teljesen megfelel az, hogy a szakmámban maradok ott, ahol vagyok, mert az ottani feladatokat idővel egyre rutinksabba, magabiztosabban tudom teljesíteni, és több energiám marad a kreatív hobbikra. Max. az anyagiak szoríthatnak rá idővel, hogy megpróbáljak váltani vagy feljebb kapaszkodni, de ez már más kérdés.