Nektek erről mi a véleményetek?
Sziasztok!
Előre leszögezném, hogy van magánéletem, nem ütöm bele az orrom mások dolgába, nem szólok bele semmibe, csupán nem tudok aludni mert beteg vagyok és elgondolkoztam. Érdekelne, hogy ki mit gondol erről.
Adott egy 35 éves férfi, akit elhagyott az anyja és az apja is csak megtűrte amíg 18 nem lett. Folyamatosan egyik kapcsolatból a másikba menekült, mindenkivel 1 hét után összeköltözik, aztán rá pár hónapra egy hatalmas csalódás után (ami már az elején borítékolható) szétköltöznek. Megint albérletet keres stb. Egy baráti társaságban vagyunk, elég befordult ember, és kapcsolatfüggő. Most talált 1 lányt akivel 2 hónap alatt összebútorozott, de nem szereti csak kell, hogy legyen mellette valaki.
Szeretnék neki segíteni valahogy, de nem akarok és nem is fogok beleszólni a dolgaiba, mert ezt leszámítva normális, rendes embernek tűnik.
Ti megelégednétek a rossz kapcsolattal csak hogy ne legyetek soha többet egyedül vagy inkább megpróbálnátok magányosan amíg nem jön a "nagy ő"? Miért kell az embereknek mindenáron kapcsolat?
válasza:Ha nem akarok egyedül lenni, biztos nem emberi kapcsolatokban gondolkoznék. Állatbarátként, inkább értelmes társat keresek, egy négylábú barát nem beszél vissza, soha nem bánt meg, és ami a legfontosabb nem hagy magadra.
Az emberek többsége még a standard, családi modellt képzeli el maga előtt, amiben legalább 2 gyerek van, ha most megkérdezel egy 23-26 évest azt fogja mondani nem akar családot, aztán 35 évesen csak be fog állni abba a "bizonyos" társadalmi sorba. Ami után a válasza az lesz, nem terveztem hogy feleség, anyuka leszek, vagy férj apuka, csak jött.. kb úgy hogy észre sem vették mert a szerelem elködösített mindent.
Én bevallom inkább vagyok nőtlen, de megkímélem magam az idegeskedéstől, alkalmazkodástól, sok több éves kapcsolatban például a nő dirigál, amiért haragszok is a férfi társaimra.
Másrészt nem bízok meg senkiben, ma rengeteg nő baszik félre házasságban is amikor épp csak maga van otthon, ami azért durva.
válasza:Akkor az ilyen felfogású emberek vannak kevesebben. Rengeteg ismerősömtől hallom, hogy benne van a korban (30+-) és gyereket szeretne. Mindezt úgy, hogy párja sincs.
Tényleg nem tudom, hogy a társadalmi nyomás hatására akarnak ezek az emberek mindenáron megállapodni vagy ennyire társfüggők.
A fentebb említett férfi pl.bárki mellett megállapodna, csak valaki viselje el. Aztán eltelik X idő és mindig mondja, hogy szereti a párját... de ennyi erővel egy haverjával is összeköltözhetne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!