Nagyon idióta vagyok, hogy félek az érzelmektől, és nem is szeretem őket? (bővebben lent)

(Nem biztos, hogy ez a megfelelő kategória a kérdésemnek, de nem volt más ötletem.)

Szóval... Több kilométer hosszú listát tudnék írni azokról, amiket nem szeretek a többi emberrel ellentétben, de most csak néhányat sorolok fel a kérdéssel kapcsolatban, csak példaképpen. (Hogy egyértelmű legyen, mit is értek ez alatt.)

Nagyon nem szeretem, ha megölelnek, megpuszilnak, vagy bárhogyan kimutatják felém, hogy szeretnek, legyen az baráti vagy rokoni szeretet. Ugyanígy nem szeretem, ha éljeneznek, megtapsolnak, egyszóval kimutatják felém, hogy büszkék rám, vagy gratulálnak. És ezeket én sem szeretem másokkal szemben csinálni (megölelni valakit, gratulálni valakinek, stb.). Utálom a romantikát, kézfogást, csókokat, bizalmas érintéseket derékon, vállon, stb., egyáltalán azt, ha hozzám érnek. Nem szeretem, ha azt mondják, szeretnek, fontos vagyok nekik, és én sem szeretem mondani másoknak (mindebbe beletartoznak a családtagjaim és barátaim is). Sokkal jobban elvagyok magamban, mint mások társaságában, és amikor rám kényszerítik, hogy legyek velük, és én nem akarok jó képet vágni a dologhoz, rám fogják, hogy tönkreteszem a programjukat, pedig nem is én akartam menni (ezt csak úgy mellékesen).

Szerintetek ez normális (14/L vagyok), vagy forduljak pszichológushoz? Normális válaszokat várok, köszönöm!