Hogyan legyek jobb kommunikációban: túl egyenes vagyok, ami másoknak nyersnek tűnik?

Egy mentálhigiénés szakember tudna segíteni,hogy ezeket a dolgokat begyakorold.Könyv most hirtelen nem jut eszembe.

Egyébként én is olyan vagyok aki az igazságot szereti mondani és hallani is.Általában nem szoktam megmondani mindenkinek,igyekszem finoman rávezetni az illetőt sőt az a leghatékonyabb ha úgy vezeted az illetőt,hogy ő maga jöjjön rá a megoldásra.Olvasgass kicsit a kommunikáció alapelveiről,a non verbális kommunikációról hátha találsz hasznos dolgokat benne a feltett kérdésre vonatkozóan.Azoknak szoktam direkt a képébe vágni az igazságot akik cinikusak velem, megpróbálnak lehúzni,hogy ők jobban érezék magukat.De erre is eddig 1-2 eset volt,az ilyenek társaságát inkább kerülöm és építő lelkületű emberekkel találkozom.

Én is ilyen vagyok. :D

Én az érettség jelének találom valahol, ha valaki érti: azért, hogy szókimondó vagy, nem ellensége akarsz lenni. Sőt, feltehetőleg, várod tőle az ellentétes véleményt, és bólogatnál rá. Egyenesen a baráti szándék jelének tekintheted esetleg, hogy nyíltan beszélsz, nem próbálod megvezetni.

Mivel van 1-2 baráti közegem, ahol az ilyen nyíltság megengedett/bevett, velem is megesik, hogy emlékeztetnem kell magamat, hogy nem mindenki reagál így.

Egyesek érzékenyebbek, vagy azt a gyerekkorban belenevelt hozzááláást mondják vissza, hogy az udvariasság fontosabb, mint az őszinteség, és esetleg elvágja veled a társalgást, mert "megsértetted", ami akkor külön jó, ha nem tájékoztat, hogy hol vannak a kerülendő "gombjai".

Szerintem csak annyi a trükkje a dolognak (és most nagyképűen olyasmiről beszélek, amit magam se csinálok jól), hogy az ember felismerje idejekorán, hogy milyen közegbe került. Ha valaki mond/mutat/csinál valamit, aminek nem érted az értelmét, és esetleg megjegyzést tennél rá, jusson eszedbe, hogy nem csapda-e, ami alapján eldönti, hogy "barát" vagy-e vagy "ellenség". Az emberek gyakran elejtenek nyílt jeleket, hogy mi az, amiről határozott véleményük van.

Ha nem közeli ismerősökkel vagy, akkor jó óvatosan viselkedni, akkor is, ha felbuzog benned a baráti érzelem és elengednéd magad.

Az udvariaskodás, lépésenként megközelítés Hogy könnyen visszakozhass/témát válthass, ha "vészcsengő"vel reagál), a barátságos érdeklődés, azok a dolgok keresése, amikben egyetértetek, meg szerintem egyszerű, a legtöbben kiskorban megtanuljuk.

Most már felismerted, akkor "csak" oda kell figyelni rá, amíg nem megy magától.

Nekem az segített, hogy azt gondoltam magamban, hogy az illetőnek "joga van azt tenni/csinálni, amit akar" - természetesen, ha semmi közöm nincs hozzá.

Amennyiben engem is érint a dolog, akkor inkább kérdezek, hátha közös nevezőre tudunk jutni. Úgymond rávezeted a jobb megoldásra...