Ti hisztek abban hogy a nogy Ő-t, az igazit véletlenül találjátok meg?

Én 18 évesen találtam rá a nagy Ő re legalább is sokáig annak tekintettem, mert fél éve elhagyott engem, külföldre ment új életet kezdeni, mindent hátrahagyott, tőlem sem búcsúzott el normálisan, csak egy hosszú levelet hagyott maga után.

Együtt éltünk, 7 éve voltunk együtt. Örököltem egy lakást abban éltünk, közösen vettük a bútorok, és egyéb háztartási gépeink nagyon nagy részét. Együtt újítottuk fel. Egyedül gyerekünk nincs, persze terveztük már 3 éve akartunk, de akkor nem jött össze a dolog. Utána leálltunk átmenetileg a próbálkozással mert nekem egészségügyi gondom lett, műtétre vártam jó fél évet, és egyrészt a táppénz nem fizet valami sokat, így eleve cinkes lett volna a gyerek, plusz sajnos a kevés tartalékunkat is fel kellett élnünk, meg ugye félt az exem attól mi lesz ha többet kell várni műtétig és az idő alatt kivágnak a munkahelyemről, meg mi lesz ha műtét után sokáig nem tudom ellátni mg saját magam sem, és köze itt lesz egy pici baba a nyakunkon. Aztán végül ezen a nehéz időszakon átestünk és amikor kezdtünk kb 1 éve helyreállni és végre haladtunk is valamerre, volt egy komoly összeveszésünk amit a mai napig nem érte miért kapta fel ennyire a vizet egy teljesen apró dolgon annyira hogy engem is felidegesített és akkor mondtunk egymásnak mindent, majd két napra hazamenta szüleihez duzzogni, jogtalanul. Aztán kibékültünk, jó volt minden, és egyszer csak itt hagyott engem.

De a kérdésedre válaszolva, én őt véletlen találtam meg, nem számítottam rá, és még sincs már itt nekem. Szóval ezek után már abban vagyok hogy véletlenül már nem fogom megtalálni, ha keresem a párom akkor rátalálhatok arra aki tényleg az igazi, bár erre kicsi esélyt adok, és őszintén még nem is igazán erőltetem, mert lélekben még nem állok erre igazán készen.

1, Igen, hiszek benne.

2, Jelenleg nincs nagy ismerősköröm, baráti köröm, csak munkatársak vannak, fizikálisan nem keresek társat, így nagy valószínűséggel véletlen lesz a nagy találkozás, egymásra ismerés.

3, Szerintem helyesen van megfogalmazva, mert ha nem így lenne, akkor nem lenne annyi válás. A valóban igazit érzi az ember (ha szerencséje van, akkor megtalálja, megtartják egymást).