"Halogatók"! Ti milyen kifogásokat, magyarázatokat szoktatok kitalálni? Hogyan lehet ezt orvosolni?

Én tipikus halogató vagyok. Ha valamilyen feladatról, tanulásról vagy munkáról van szó, akkor is mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, de mindent megcsinálok ahogyan kell és időben el is készülök vele. Persze, utólag mindig megjegyzem, hogy azért ennek nem ez a legjobb módja és akkor majd legközelebb időben nekiállok, aztán természetesen ez sosincs így. Ilyenek miatt már nem is szoktam aggódni mert tudom magamról, hogy ha éjjel-nappal foglalkoznom is kell vele, akkor is kész lesz és megcsinálom, nem megy a minőség rovására sem, nincsen belőle semmi probléma. Ugyanakkor például hajlamos vagyok olyan dolgokat is elodázni, amik már kellemetlenebb következményekkel járnak, pl. válaszolni üzenetekre, telefonhívás, akár baráti vagy akár hivatalos ügyekben. Egyszerűen vannak dolgok, amiket nem szeretek és azokat ignorálom, úgy csinálok mintha nem lennének és élem az életem, de nyilván ezt nem lehet sokáig húzni és minél tovább halogatom, csak annál nehezebb lesz. Előbb-utóbb persze rászánom magam, de akkor már nagyon gáz az egész helyzet...Például a végén már egy telefonhívás esetében is azon problémázok, hogy "hú, most majd mit mondjak, hogyan kérjek bocsánatot, hogyan magyarázzam meg" és nagyon szégyellem magam, hülyén érzem magam, néha olyanokat mondok, amit én se hinnék el pl. nem volt időm (mi a francot csináltam volna, ami mellett nem lett volna 4 percem telefonálni?), kiment a fejemből (ami azért hülyeség mert sokszor az én érdekem)... Már nem tudok miket kitalálni és sajnálom az embereket, szerintem sokszor már nem is hiszik el. Aztán utólag előjön ez a nagyon magabiztos és ötudatos énem, hogy "jó, végülis senkinek semmi köze nincsen hozzá, ez az én dolgom, majd elfelejtik" stb., holott ez nem így működik és nagyon gáz...

Más is van így ezzel? Hogyan lehet ezen segíteni?