Miért nem találok közöst témát a korosztályommal?

1. Szállj le a magas lóról, mert valóban koppanás lesz a vége, ha ilyen nagyra vagy az érettségeddel. :)

2. Ne aggódj, a legtöbb korodbeli lány alapból érettebb, mint a srácok. Előbb-utóbb biztosan megleled a hozzád illő embert.

Mert babák.

Te is az vagy, csak te szimpla, nem fogyi.

Olyan csajjal akarnál összejönni, aki húgyagyú?

Babazsúúúr.

Ugyan azt tudod tenni mint minden érettebb gondolkodású fiatal: Vársz az érettségiig, hogy a retard középiskolát ott hagyhasd, aztán tudj kezdeni magaddal valamit.

Középsuliban az az évfolyam, de még inkább az az osztály adott mindenki számára amit kapott. Mondhatni, abból kell élni ami van. Ha történetesen egy retard osztályt kaptál, amiben számkivetett vagy, mert 25 főből 24 a Tibi atya, pletykálkodás és kiskamaszos gyökérkedés háromszögén belül tud csak létezni, akkor ráb*szott az ember, mert egyedül marad.

Nem tudsz mást tenni mint olyan délutáni foglaltságot (szakkör, valami iskolán kívüli heti program) keresel, ahol összefuthatsz hozzád hasonlóakkal.

Ördögi kör tud lenni ez az érettségből fakadó kirekesztettség, mert azt vonja maga után hogy az ember nem tanulja el a szociális érintkezés formáit, magába fordul, és már nem csak azért fogja kivetni magából egy közeg, mert hogy nem azonosak az érdeklődési témái, hanem mert nem tudta elsajátítani a szociális viselkedés formáit. Pl társaságban feszült, ha neki kell felszólalnia több ember előtt feszült, nem tudja a célzásokat, utalásokat kellőképpen értelmezni.

Én is egy baromi magamba forduló kamasz voltam 12-16 éves korom közt, mert egyszerűen elidegenedtem a korosztályomtól, ebből adódóan nehezen tudtam idővel életszerűen beszélgetéseket kezdeményezni, belefolyni beszélgetésekbe.

Aztán találtam egy nyári táborban egy olyan társaságot, amiben a közös érdeklődés, közös szemléletmód, közös stílus megvolt, közös humor (a humor nagyon fontos egy társaságban hogy azonos legyen) megvolt, így abban a társaságban maradtam.

Velük tartom mai napig a kapcsolatot. Az érdekes egyébként hogy nálam is ez a +4 évre tehető érettségi különbség volt meg, mert ebbe az előbb említett táborba 14 évesen mentem, és jobbára 17-23 közti társaság volt ott. Én amúgy éppen az alsó korhatárt jelentettem ott. Első egy két évben még ott is kicsit kilógtam, de aztán nagyon összerázódott a csapat, és valódi barátságok születtek. Érdekes belegondolni hogy akik akkor voltak 20 évesek, azok most 26 évesek és én vagyok 20 éves.

És hogy most is van egy két igazán fiatal, pl 15 évesek, akiknek én vagyok az a korosztály, mint akik nekem voltak 5 éve a mostani 25 évesek.

Na kérdező, egy ilyen közeget kell találnod, hogy legalább kicsit, de tartsd a kapcsolatot a külvilággal. Mert a kommunikációs képességeket egyre nehezebb elsajátítani az idő múlásával.

Aki megtanul feszültség nélkül társaságban őszintén beszélni, feloldódni, és megjátszás nélkül párbeszédekbe elegyedni, az az élete minden területén egy hasznos képességet fog birtokolni.

Csak hogy a legszembetűnőbb példát hozzam elő: Nem mindegy hogy görcsösen tőmondatokban nyökögsz a kiválasztott lány előtt vagy folyékonyan, szemkontaktustól nem megriadva tudsz beszélni, közben vicces utalásokat is tenni, de ugyanakkor megnyerően komolynak is maradni. Ez az amit egy társadalomból kiszakadó ember nem tud életszerűen imitálni se, nem hogy ösztönösen tudni.

De említhetném a különféle munkahelyi szituációkat, vagy azt hogy ügyintézésnél nem néznek hülyének, vagy hogy továbbtanulásnál is nem egyszer kell majd előadnod tömeg előtt (prezentáció).

Az átlag kamasz tömeget, meg úgy általában az átlag tömeget hagyd a francba. Nem többek mozgó biomasszánál.

De most komolyan, a legtöbb ember valóban nem lépi meg a puszta létfenntartó élőlény és gondolkodó személy közti küszöböt, amiért azt mondanám rá hogy "ezt a valakit velem egyenrangúként kezelem".

Egyszerűen ránézel, és azt nem tudnád megmondani hogy van-e agyi aktivitása, vagy csak egy nagyon élethűre dizájnolt robot van előtted.

Nehéz leírni ezeket a jellemvonásokat, és leginkább csak hosszas körülírssal lehetne, de biztosan mindenkinek megvan a buszmegállóban tátott szájjal és üres tekintettel telefont bambuló alak képe. Na, ez az a tipikus kommersz, tömegember, akitől még az oxigént is sajnálod. Akivel kb akkora öröm akár csak 3 mondatot is váltani, mint láncfűrésszel maszturbálni...

Na, jól elkanyarodtam társadalom kritizálásba, inkább maradok a kérdésnél.

Szóval röviden: A középiskola egy szívás, mert a középiskola rendszeréből adódóan a birkáknak kedvez, és nem a gondolkodó fiataloknak.

Türelem. Vagy inkább a kitartás a jó szó. Mást nem tudok mondani, én is ezt tettem.

És most itt vagyok egyetemen, és eddig minden szuper.

1-es

Hallottál/olvastál beszélgetni 16 éves lányokat?

Egyszerűen már kedvem nincs visszajelölni őket, mikor ismerősökön keresztül egy-egy bejelöl.

Ez a lányok érettebbek dolog szerintem kizárólag testi érettségre igaz, az értelmi érettséget semmi nem indokolja.