Hogyan ne legyen ennyire zárkózott?

Nagyon zárkózott,csendes lány vagyok. Emiatt úgy érzem,hogy szociálisan fogyatékos lennék,mivel egy társaságban nem tudok megszólalni. Egyszerűen nem tudok hozzászólni a témához,azt érzem,hogy ha valamit mondanék akkor kinevetnének(mert egyszerűen nem odaillőt mondanék). Nem tudok csak úgy felszínesen beszélgetni vagy ismerkedni,egyszerűen nem megy. Pár barátom van,őket is gyerekkorom óta ismerem és mivel gyerekként mindig egy helyen voltunk elfogadtak. De néha azt érzem,hogy nem akarnak velem lenni,mert olyan,mintha ott sem lennék. Sokat mondták már nekem,hogy legyek egy kicsit nyitottabb,de nem tudok. Nem mondták meg hogyan. Hogyan csináljam? Mindenki elvárja tőlem,hogy mondjak,beszéljek,de mégis miről? Olyan mintha a többi emberrel nem is egy faj lennék. Nem tudom megérteni az embereket,egyszerűen nem megy. Sokan mondták már,hogy "magamnak való vagyok" meg ,hogy "szép.szép,de olyan mintha egy bábúhoz beszélnénk" és azt is ,hogy "fura". Elvagyok a magam kis világában és nem tudok beengedni senkit,pedig próbáltam. Próbáltam kilépni ebből a valóságtalanságból,de az sem ment. Akkor elvesztem. Úgy érzem,hogy nem tudnak megérteni engem,hogy elárulnának,hogy kinevetnének,hogy egyszerűen ha megtudnák,hogy milyen vagyok akkor otthagynának. Mert nem vagyok átlagos lány,és én annyira szeretném,ha a ruhák,a fiúk és a körömlakkok körül járna az agyam,de nem. Olyanokra gondolok ami abnormális,amilyenekre egy 17 éves lánynak nem szabadna gondolnia. Annyira úgy érzem,hogy ez a világ nem nekem való és emiatt többször is meg akartam halni. Mostanra már jobban vagyok,de mégis úgy érzem magam,mint egy különc,nem ide való lény. Mit kellene tennem? Ezenkívül a külsőmmel sem vagyok megelégedve,de azt már nem is akarom leírni. Ha csak a külsőm lenne a gond akkor meg lennék elégedve,de annyira nem vagyok normális tini. Elvagyok,többen is megkérdezték,hogy adjak nekik is anyagot,mert olyan vagyok,mint aki itt se lenne. A suliba is csendben ülök magamnak,van néhány ember,akivel beszélek,de rohadt nehezen. Tuti én leszek az az ember,akit elfelejtenek meghívni az osztálytalálkozóra. Olyan mintha nem is élnék,csak lélegzem és annyira szar. Néha azon gondolkozom,hogy a társadalomhoz nem teszek hozzá semmit,mert egyszerűen egy senki nem leszek.Átlagos tanuló vagyok,de semmi nem érdekel úgy igazából. Néha azon gondolkozom,hogy akkor nekem miért kell élnem? Csak fogyasztom a helyet a világban,mikor több ember lenne a helyembe aki ki tudja használni a dolgokat.

Azon nem is gondolkozom,hogy legyen valakim. Tudom,hogy nem lesz és elfogadtam.

Légyszi,ne azzal jöjjetek,hogy fogadjam el magam,mert nem akarok ilyen lenni. Normális lány akarok lenni.