Lehetseges, hogy nyomot hagyott bennem? El fogom felejteni?
Figyelt kérdés
Egy igazan osszezavarodott, lassan 16 eves, visszahuzodo lany vagyok. Szamtalan rossz emlekem van kisgyerekkorombol. De egy bizonyosra nagyon sokszor visszagondolok. Nem egetrengetoen durva, szerintem nagyjabol mindenkivel kotekedtek a suliban es az oviban. Meg kiscsoportosan ismerkedtem meg egy fiuval, aki joval magasabb volt nallam. Sokat piszkalt, az udvaron kergetett, beszoritott a kis fahazba, es folyton csufolt. Engem ez nagyon felzaklatott, es a mai napig emlekszem az arcara, ahogy ordibal a fulembe, es kozelrol mereget. Senkinek nem beszeltem errol, persze a gyereket leszidtak, mert nagyon rendetlenul viselkedett. Feltem tole, igyekeztem tavol maradni, de nem volt konnyu. Pihenoidoben mellem kerult az agya, es felalmomban ereztem, ahogy fogdos. Rohogott rajtam. Az ovodas eveim igy nem teltek tul jol. Az iskolaban szerencsere jobbra fordult a helyzet, mert nem egy osztalyba kerultunk. Meg alsos koromban egyszer egyedul boklasztam az udvaron, mert a legjobb baratnom nem volt suliban. Valahogy mogem kerult o es az egyik haverja. Elkezdett beszologatni, es egyre kozelebb jott. En probaltam elfutni, de o megfogta a karomat es a keriteshez szoritott. Gunyosan kerdezgette, hogy "Szerelmes vagy belem,mi? Valaszoljal!" Azt hiszem mar ott elkezdtem bogni, a haverja a hatterbol probalta mondogatni neki, hogy "Figyelj, hagyjuk ot, hagyd beken", o viszont egy ideig meg szorakozott velem, ijesztgetett azzal, hogy le fog kopni, es huzta a hajamat. Amikor elengedett, rogton elfutottam, de azt meg hallottam, hogy utanam kiabal "Fussal, kis k***a!" Ezek utan annyira nem talalkoztunk, bar ha meglatott, idiotan vigyorgott ram, de szerencsere nem jott oda. Meg egy evvel utana is nagyon feltem az emberektol, legfokeppen tole. Tudom, hogy ezzel masok nem tudnak mit kezdeni, de nagyon jol esett leirni, mert soha senkinek nem beszeltem errol. Nem erossegem a baratkozas. Lehetseges, hogy ez az egesz hatassal lett ram? Ha massal tortent ilyen, nyugodtan irja le, szivesen elolvasom. Elore is koszonom a valaszokat!2017. jún. 10. 22:26
1/6 anonim válasza:
Ezt magadban kell feldolgoznod, más út nagyon nincsen, el kell fogadnod, hogy megtörtént, és nem a múlttal törődni, mert annak semmi értelme.
2/6 anonim válasza:
Az ilyenek általában nyomot hagynak az emberekben
Nagyon sajnálom :( Remélem sikerül valahogy feldolgozni.
Nem a múltal törődj, csak egy idióta volt a sok közül!
3/6 anonim válasza:
Engem az döbbent meg a sztoriban, hogy hogy lehet egy gyerek (főleg egy óvodás) ilyen gonosz.
Pszichológuson nem gondolkoztál még esetleg, kérdező? Szerintem egy jó pszichológus segíthetne. Sajnálom, ami történt. Én annyira nem értek hozzá, de szerintem simán lehet, hogy ezek miatt a rossz élmények miatt vagy visszahúzódó. (Főleg hogy írtad, hogy sok rossz emléked van gyerekkorodból).
4/6 anonim válasza:
Nem valószínű, hogy valaha is el fogod felejteni. Ahogy az idő múlik, ahogy idősebb leszel és valamennyire sikerült már feldolgoznod, akkor sokkal könnyebb lesz, nem fog már szinte minden nap ez nyomasztani; de teljesen kitörölni az emlékezetedből nem fogod tudni, mivel nagyon fiatalon, a legfogékonyabb korodban történt.
5/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat! Számtalanszor gondolkoztam pszichológuson, de nem tudom, hogy ahhoz szükséges e elmondani a szüleimnek.
2017. jún. 11. 10:32
6/6 anonim válasza:
Kár, hogy nem szóltál senkinek.
Egy kiadós megfélemlítés, esetleg pár nagy pofon kijárt volna annak a gyökérnek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!