Mit lehet tenni, ha a lakótársaiddal nem jösz ki? '"

Féléve följöttem városra lakni eggyik régi barátomhoz, aki már évek óta mondogatta hogy szívesen lakhtok nála iskola akár munka melett is. Azonban amíóta itt lakom, sok mindent megtapasztaltam vele és a többi lakótársal kapcsolatba. A lényeg az, hogy vékkép nem érdeklik őket, hogy mivan velem, csak úgy kérdezik, hogy ne álljon a szó. Régebben, ha csak úgy spontán elmesélltem a napomat, akkor csak az "aha" és "igen" alapon jöttek a válaszok. Ebből leszámítva nyilván nem tudnak mit mondani, vagy nem izgatja őket. Aztán amióta nem mondom nekik el semmit elkezdtem figyellni, miről is beszéllgetnek. Állandóan csak a panaszkodás. Ebben a lényeg az, hogy nem a megoldást mondják, hanem cska a semmit hajtsák. Nekem pedig ez nem hiányzik, hogy a negatív pesszimistaságot hallgassam minden időmben tőlük, mert ha problémám van akkor nem hánytorgatom hanem megoldást keresem. Viszon egyenlőre nincs jobb ötletem az elszigetelésnél. Tik is átéltetek már ilyen hasonló helyzeteket ? Mit tehetnék ez esetben, hogy legalább elviselhetőbb legyen az ittlét amíg változnak a körülmények ?