Hogy tudnám lenyugtatni magam? Másnak is volt ilyen?

Gyakran megesik, hogy eljár a kezem, de nem más embereket bántok, csak magamat. Ha egy nekem kínos szituáció jut eszembe, ami pl. az nap történt, akkor arcon ütöm magam ököllel. Ilyenkor az a pillanatnyi érzés fog el, hogy nyomatékosítom, hogy milyen hü*lye voltam, tehát megütöm magam.. Ez majdnem olyan, mint amikor valaki a homlokára csap a butasága miatt. Tudat alatt bennem abban a pillanatban az van, hogy több kell, hogy felfogjam mit rontottam el, fájnia kell stb.. Kicsit hasonlít arra, mikor a tinik vagdossák magukat. Ez olyan 2 éve alakult ki, egyik napról a másikra. Érzem azt, hogy ha lehetőségem lehetne rá, és nem városban laknék, akkor ehelyett inkább csak ordibálnék amig csak birom levegővel. Sajnos tudom mik a fő kiváltó okok. Egy részét az apámmal való kapcsolatom, a masik részét pedig az teszi ki, hogy még nem tettem le semmit az asztalra, és az évek pedig csak repkednek. Az életem monoton, és unalmas. Már idejét sem tudom, hogy mikor tudtam igazán szórakozni, elengedni magam. Mindig feszült vagyok, annak ellenére amit látnak, és ez rengeteg energiát elvesz. Vannak barátaim, van társasági életem, de úgy érzem, hogy igazából nem is élek, csak úgy vagyok, nem tudok feloldódni. Most vannak céljaim, csak ideggel kéne bírni.