Ismerkedés, kulturális programok, én?

A lényeg az, hogy kiskoromban is, egészen egyetemista koromig, eléggé - nem is azt mondom, hogy antiszoc. - de egy csendesebb, visszahúzódóbb személyiség voltam. Most is ez meg van bennem és ezt egyáltalán nem is bánom, mert szeretem hogy ilyen oldalam is van. Jól meg vagyok egyedül, de néhány éve mióta egyetemen tanulok, már van néhány közeli barátom, vagy inkább haverok. Velük annyira nem tudok olyan körökben mozogni, ahova én is szívesen mennék. Pl.: kulturális rendezvényekre nem jönnek velem így megyek egyedül.

Alapból van bennem egy kis izgalom, ha új emberek közé kerülök. Talán ez azzal is magyarázható, hogy gimnáziumban volt néhány bal*sz körülöttem. El is jöttem onnan, már nem bánt, meg nem is érdekel, de szerintem azért valamennyire bennem maradt, ez az ismeretlen emberektől egy kicsit viszolygok, ha beszélgetek velük, vagy inkább nehezemre esik. Mondjuk pl. most is voltam egy publikus előadáson, de ilyenkor leküzdöm ezt és odamegyek az emberekhez néhány szót váltani, akár az előadással kapcsolatban, miért jöttek, hogy kerültek össze ebbe a társasági körbe, ilyesmi.

Ilyenkor mindig egy kicsit úgy érzem, hogy több emberhez oda kellene mennem beszélgeti, csak ismerkedés céljából. Ez már feltűnési viszketekség? Ti minek neveznétek?

Igazából jól meg vagyok egy magamban is az ilyen helyeken, de van benne egy mélyen húzódó vágy, hogy most már nagyon szeretnék ismerkedni (nem feltétlenül randi szempontjából értem, mert már volt barátnőm és egyelőre ezt a témát parkolópályára helyezem, aztán ki tudja mit hoz a holnap), hanem csak más ismeretségi körökben mozogni, kitörni ebből a kocka haveri társaságból, ami nekem már egy kissé unalmas és felületes.