Az miért van, hogy a legtöbb beteg és perverz dolog az Usából és Japánból jön?

Azért azt tegyük hozzá, hogy az Ice Bucket Challenge eredetileg nem csak annyi volt, hogy "haha de állatvicces hogy leöntöm magam egy vödör hideg vízzel." Valami kampány része volt, meg adománygyűjtés is párosult hozzá, csak ugye az emberek önző dögök, aztán az értelmes részét lehúzták a vécén.

Egyébként főleg azért onnan jönnek, mert ezeknek az országoknak a kínálatát többen is ismerik. Szerintem, legalábbis. Úgy értem, lehet, hogy egy afrikai városállamban az Isten háta mögött 25 évvel ezelőtt találták fel a világ legbizarrabb elfoglaltságát, mégse tudja senki, mert a világ 98%-a a hely létezéséről sem tud, így aligha lenne honnan tudnia a híreket. Ellenben az USÁ-val vagy Japánnal.

Nézzük már meg azért a japán mangák animék 99%-át a csajok szinte mindegyike akármit is csinál vagy csinálnak vele kéjesen nyög egyet! 7-8 éves kislánynak adnak egy dupla Dés cicit csak azért hogy a bugyijukat mutogathassák és egy akkora nagy karddal szaladgál és hasogatja a parasztokat félkézzel amitől még Toldi Miklós is elszégyellné magát!

Amúgy nem vagyok egyik ellen sem mert van köztük 1-2 szép ami tényleg nagyon szép mese chihiro,Vándorló palota ezek szépek de a legtöbb csak a perverzitásról szól vagy ha nem erősen képezik a karakterek külsejét!

Az első válaszoló jelezte az egyik léyneges téynezőt, a japán munkamániát. De stresszt okoz továbbá a diákokon levő hatalmas nyomás, az egyetem a cél a legtöbbnek, és a gyerekeken is nagy a nyomás a suliban, különórák, egyetemi felkészítők, valamint szint kötelező klubok miatt alig vannak otthon ők is...

Mivel a diák is viszonylag keveset van otthon (sőt, 2002-ig szombaton is volt suli köztelezően mindenkinek), meg az apák is általában keveset, a gyerekek is, a szülők többsége se él meg igazán családi köteléket, nincs lehetőség gyereket nevelni igazán...

Ezeken túl a japán társadalom csoportcentrikus, az egyéniség ellenében. Csapatban is megfelelési kéynszer uralkodik.

Csak néhány tényezőt emeltem ki az okok arra nézve, miért vezetik le sok esetben extrém tartalmakkal a feszkót a japánok (a manga- és animerajzolók, valamint az olvasóik-nézőik).

De épp így rendkívül szemntimentális is a japánok többsége, valszeg ez is az elfojtásokkal függ össze: az érzelemkimutatás a japán hétköznapokban szinte tilos, lenézendő, mellőzendő. A műalkotásokban bukik ki, mennyire nagyon érzelmesek.

NAGYON SOKFÉLE anime- és mangaműfaj létezik. A hétköznapokról is szól sokuk, meg romantikusak is vannak, barátságokról, nem pusztán csak pornó, meg extremitás. Meg ugye gyermekeknek szánt művek is vannak.

Idézem az egyik hozzászólást, tele van előítélettel, és látszik, hogy nem nagyon van képben se a mangákról és animékről, se a japán társadalomról, ezért olyan előítéletes...:

"Nézzük már meg azért a japán mangák animék 99%-át a csajok szinte mindegyike akármit is csinál vagy csinálnak vele kéjesen nyög egyet!

[...]

Amúgy nem vagyok egyik ellen sem mert van köztük 1-2 szép ami tényleg nagyon szép mese chihiro,Vándorló palota ezek szépek de a legtöbb csak a perverzitásról szól vagy ha nem erősen képezik a karakterek külsejét!"

Tehát mondom még egyszer: a mangáknak és animéknek csak egy része extrém. De még az ecchi jelleg se általános.

A nyögések java része hétköznapi japán gesztus, semmiféle erotikára nem utal.

Van olyan is, amikor erotikusan nyögnek, de javarészben a japán nyelv gesztusrendszeréből adódóak az "igen" szót gyakran nyögéssel jelzik, hasonló, mint nálunk az "aha", de japánban nyögésszerű, hirtelen, rövid hümmögés az "igen" ("hai") szinonimája ("üm"-szerű), nonverbálisan.

Sőt, ezen túl a csodálkozást is sajátos nyögéssel fejezik ki a hétköznapokban is, van, ami szintén hirtelen és rövid hang, de van, ami hosszabb lejtésű.

A Chihirót kétszeresen is bebuktad, azt kell mondjam, egyrészt mert már felfejtették egyes irodalmárok, hogy a "Chihiro Szellemországban" bár gyermekeknek szánt mű, mégis kódolva, de egyértelműen a japán nemi élet egyes vonatkozásaira utal, pl a bordélyokra. Bár a (japán) gyerekek úgy se fogják fel azon vonatkozását talán.

Másfelől a Chihiro csak félig japán stílusú, ugyanis Miyazaki klasszikusan félig európai, félig japán stílusban rajzol, tehát a Chihiro másfelől ezért se jó ellenpélda.

Ettől függetlenül legalább annyi egyszerű és gyermeki alkotás van a mangák és animék között, mint felnőtt mű, elvont, és extrém művek.