Mit teszel ha valaki nyilvánosan megaláz, lekezelően beszél veled és ezzel az egész napodat elrontja?

"...és ezzel az egész napodat elrontja"

Idáig már nem engedem eljutni. Mondhat, amit akar, megerősítem magamban, hogy én tudom magamról az igazat, és aki szem/fültanúja az esetnek, az vagy nekem hisz (és akkor számít nekem az illető, megerősíti vele való kapcsolatom jelentőségét), vagy nem nekem hisz (és akkor nem számít - pozitívum a negatívumban, hogy ezt is megtudtam). Persze éles helyzetben nem könnyű kimondani magunkban, hogy Nem!, de ha mást nem, akkor utólag.

Mondjuk szerencsére nem sok ilyenben volt részem.

Ott kezdődik a dolog, hogy 1 kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akik (emberileg, élet- vagy szakmai tapasztalat alapján, vagy intelligenciájukat tekintve)

megkarcolják azt a szintet, hogy felkapjam a fejem a véleményükre, vagy egyéb pofázásra.

Na most ha emberünk nincs benne ebben a szűk körben, (ami valószínű) akkor is több opció van.

Leginkább kiröhögöm, vagy meg se hallom.

Ha beszédesebb kedvemben vagyok, úgy szénné alázom a legnagyobb haverjai, vagy a családja előtt, hogy szanatóriumba kell járnia feldolgozni.

Vagy ha épp sokadik ilyen negatív dolog ér rövid időn belül, és pl ez egy kocsmában történik pár kisfröccs után, akkor lehet, hogy szó nélkül a szart is kiverem belőle.

Ha ne adj isten benne van abban a 4-5 emberben, akinek adok a véleményére, az elég komoly dolog.

Mert nyilván, nem véletlenül alakult ki köztünk egy ilyen viszony.

Nem biztos, hogy a legjobb megoldás, de magamat ismerve, nem mennék bele semmilyen vitába ilyen esetben.

Tudomásul venném, hogy most ismertem meg az illetőt igazán, összeegyeztethetetlen a véleményünk, a stílusunk, stb, és egyszerűen kizárnál az életemből.

Nem csak úgy nagyjából, hogy 2 napig nem veszem fel a telót, hanem teljes mértékben, és véglegesen.

Idegen embert csinálnék belőle.

Mindig arra gondolok, hogy ő egy Senki.

Egy Senki, az én életemben, és ha esetleg úgy pofán verném, hogy kiesne legalább négy foga és eltörne az álla, akkor sem volnék jobb ember, mert ez a Senki, aki ténylegesen annyira Senki, hogy az életemben egyáltalán nem játszik szerepet semmilyen szinten, nem ér ennyit. Nem ér annyit, hogy felidegesítsem magamat miatta.

Lekezelően beszél velem, mert azt hiszi, hogy hozzá képest egy Senki vagyok? Ez, hogy így, ismeretlenül így viselkedik velem, már mindent elárult róla számomra... =-]

És rajta kívül van még több millió ember, aki hozzá hasonlóan viselkedne velem... nah, majd pont egy vadbarom miatt fogom felidegelni magam, mi? ;)

És plusz még egy dolog: kaján élvezettel gondolok arra, hogy simán megtehetném, hogy akkorát beb*%#ok neki, hogy kétrét görnyedne, de nem teszem, mert tudom: egy nála, izomtól 120 kg-al nagyobb emberrel nem merne így beszélni, és ez már elég tudat a számomra, hogy egy beszari kis Senkivel van dolgom, az ilyenekre meg kár pazarolni az időt ^___^

Attól függ: ha a tanárom és igaza van:elsüllyedek szégyenemben, de elkönyvelem hogy õ is tahó.

ha a tanárom és nincs igaza:kikérem magamnak a hangnemet és közlöm hogy a feletteséhez fordulok.

Ha a fõnököm: mint a tanàrnàl ha igaza van.

Ha a fõnököm, de nincs igaza: ha van lehetõségem tovàbbállok.

Ha nincs felettem az illetõ: akkor kedvemtõl függ, de általàban nem támadok vissza, hanem olyanokat mondok esetleg, hogy " Tényleg? Mesélj még rólam!" vagy csak kérdõn felhúzom a szemöldököm, és úgy nézek rà, mint a bolondra vagy szembe röhögöm vagy tudomàst se veszek róla, hanem valakihez odafordulok, hogy "te is hallod? Valami zúg?". Hidd el a màsikat jobban bosszantja ha nem veszed fel a kesztyūt. :D

De mondok egy konkrét példát. Sóg.nõm azt kívánta karácsonyra, hogy " anyàm mellett feküdjek a sírban".Tudod mit mondtam?Neked is Boldog Karàcsonyt! :) Szerinted nem pukkadt meg?