21 évesek - Hogy birkóztok meg a felnőtt élettel? Mihez kezdtetek érettségi után? Elégedettek vagytok a jelenlegi életetekkel?

Én egy elkényeztetett hülyegyerek lettem. Német szakon végeztem egyetemen, aztán visszaköltöztem vidékre a szüleimhez. Letettem egy pénzügyi hatósági vizsgát, és hitelügyintézőként helyezkedtem el, előtte hostess voltam, de meguntam az állandó jópofizást, hogy még a legutolsó csövessel is beszélgetnem kellett. Szóval a diplomámmal egy napot nem dolgoztam. Kb. egy hónapja leépítés volt, így megszűnt a hitelügyintézői állásom. Most nincs munkám, elkezdtem egy másik nyelvet tanulni, járok nyelvtanárhoz, de ez csak ugye heti néhány órás elfoglaltság. Szüleim állandóan azt mondják, hogy ne erőltessem meg magam, inkább ne dolgozzak ha úgy érzem, elég a nyelvtanulás is. Ezért sajnos az utóbbi hónapban nem is nagyon erőltettem az álláskeresést. Tudom ez nem helyes, de jól esett (jól esik) kicsit pihenni, ha már megtehetem. Ezért legbelül rossz embernek tartom magam, úgy érzem kihasználom a szüleimet, és ez így is van, nem tudom szépíteni a dolgot. Nincsenek céljaim, fogalmam sincs, mit kellene kezdeni magammal. Azzal vígasztalom magam, hogy sokan még nagyobb trógerek a korosztályomból. Sokan egy szakmunkásbizonyítványt nem bírnak öszekaparni 25 éves létükre és ugyanúgy élősködnek. Azokhoz képest én egy aranygyerek vagyok a diplomámmal. :D Egyébként majomszeretettel szeretnek a szüleim és a nagyszüleim is, borzasztó elfogultak velem szemben, pozitív értelemben. Anya azt mondta, hogy azért, mert elsőszülött fiú vagyok.

22/F

Én rendkívül vegyes állapotban vagyok és szokatlan szélsőségeket mutatok.

Már az általános iskolában alaposan elbsztam nagyon sok dolgot. Nem a tanulással, ott 4,8 volt az átlagom. Hanem a mindennapokhoz és az élet dolgaihoz való hozzáállással. Ugyanez a tendencia folytatódott a középiskolában. Csak ott ami nem érdekelt, abból meg is buktam és javítóvizsgáztam. 9.-ben töri, fizika, 10.-ben angol, magyar, 11.-ben magyar, töri. Minden évben amiket valamiért a hátam közepére nem kívántam, abból egy szót nem tanultam. Meglett az érettségim, 30-40%-okkal. Azután 2 év technikusi jött, majd össze-vissza ilyen noname határozott idős melók minimálbérrel. Semmi pénzt nem tudtam gyűjteni, se spórolni. Jogosítványom sincs pedig kellett volna rég. A legutóbbi munkahelyemmel se voltam megelégedve. Nagyon sok dolog hozzájárult a depressziómhoz is. Napjainkban is egyre mélyebb depresszióval küzdök.

Jelenleg munkám sincs. Se méltóságom, se akaratom, se kitartásom, se semmi érdekérvényesítőerőm. Még saját magamért sem vagyok képes kiállni. Egy pudingmálé legalja takony vagyok. Egyetlen barátom sincs, sosem volt barátnőm. A munkámban amikor tehettem 100%-ra odatettem magam mindig, szakmailag senki sem akarna megkérdőjelezni, ellenben lelkileg az életem hatalmas szenvedés és gyalázatos nyomorúság. Annyira nem kezdtem magammal érdemben semmit, hogy szerintem magát az életet sem érdemeltem meg. További részletekért nyugodtan írhattok privátot.

23/F

18 vagyok, iden erettsegiztem. Egy evet halasztok az egyetem elott. Angol felsofoku nyelvvizsgat szeretnek illetve jogositvanyt. Persze dolgoznek is valamit ebben az egy evben.

Ez a terv.