Ez egy állapot vagy besavnyodtam 17 évesen? (lassan 18)

Az a helyzet hogy engem sokat bántottak általános iskolában ráadásul semmi sem sikerült ezért bezárkóztam.

Akárhogy próbáltam lányokkal beszélni vagy barátkozni,senki sem akart velem lenni.

Mára helyesebb lettem és sportolok is ezért nagyobb önbizalmam és önbecsülésem lett.

En soha eletemben nem voltam lannyal (nem szex).

Nem beszélgettek velem a lányok,nem oleltek meg engem is,mint a tobbieket.

Barátaim nem voltak még és bulizni sem voltam soha és tulajdonképpen a sporton es az iskolán kivul sehol sem voltam még. (De már önálló vagyok)

Sajnos én nem kezdemenyezek senkinél,mert azt szoktam meg hogy nekem egyedül kell lennem és képtelen vagyok kezdeményezni bárkinél is.

Azt furcsálják az idősebbek hogy en képes vagyok akár 1 napig nem mondani semmit kozossegben. (2 hónapot is simán kibirnék)

Az a baj hogy 3 hete már semmi sem érdekel.

Mármint érdekel,de aminek regen örültem,ma már semmit sem erzek iránta.

Ami régen szomorúvá tett,mar semmit nem jelent.

Például nagyon vagytam barátokra és most mikor az egyetlen egy jó régi osztálytarsam öccse jön velem a suliba az ő közösségével,már ez sem tud belőlem érzéseket kiváltani.

Tulajdonképpen már semmi sem..

Nem vagyok se szomorú,se vidám,csak a köztes,semmi állapot.

Ez azt jelenti hogy végleg besavnyodtam 18 évesen?