Azoknak, akik itt panaszkodnak, hogy a vonatokon mindenki bedugott füllel, lehajtott fejjel olvas és telefonozik ahelyett, hogy beszélgetne, mi olyan fontos dolog, hogy a vonaton kelljen megbeszélnie vadidegenekkel?

Én a magam nevében nyilatkozom.

Szívesen beszélgetnék a vonaton egy kedves nővel,aki felpörgetné az amúgy elég magányos életem, de zavarna hogy a többi ember belemászik a privát szférámba, mindent hallanak. Ők sem akarnak ott lenni, de hát ez a tömegközlekedés.

Nem éppen kényelmes együtt utazni tök idegen emberekkel, így mindenki a maga módján menekül előlük. A fejhallgató a legjobb megoldás

Szerintem mindkét dolognak megvan a varázsa.

Néha kifejezetten tetszett hogy 4-6 órás vonat utazás alatt megismertem embereket és beszélgettünk, de erőltetni ezt nem lehet, vagy magától jön, vagy sehogy.

Viszont legtöbb esetben ha utazom, akkor marhára nem arra vágyom hogy idegenekkel beszéljek, csak el akarok jutni A-ból B-be. Alapból frusztrál hogy körülöttem ordítoznak, bőg a gyerek, fejbe b..sznak a táskával, elfoglalják a helyem. Mostanában én is azt szoktam hogy fejhallgató fel, aztán zenehallgatás, olvasás, filmnézés.

Nem vagyok egy nagy beszélgetős én sem, de néha meglepően jó társalgás alakul ki egy-egy út során. Pl amikor egyszer baleset miatt ugye senki nem tudott semmit, akkor csak egymáshoz szóltunk, hogy mikor indulunk, stb. Aztán szóba jött tömegpszichológia, meg sok egyéb téma. Máskor meg egy a jó értelemben nagy dumás pasas szórakoztatott engem meg egy párt az út alatt a történeteivel. Ezek jók, de amikor ha kell ha nem beszélnek az emberhez, az nem.

Főleg nem értem, hogy átja a kezemben az újságot, alig nézek rá úgy válaszolok egy szót, akkor azért észre lehetne venni, hogy a másiknak nincs kedve dumálni.