Telsen kiakadtam csak én láttom reménytelenek magamat?

Kicsit lehetnél részletesebb.. hány éves vagy? Családi állapotod milyen? Szüleid, nagyszüleid, rokonok? Egyébként kicsit rossz, hogy nem jöttek meglátogatni, bár nem tudom, hogy túl-e reagálod vagy nem, sajnos nem voltam ilyen helyzetben, de még kórházban sem.

ennyiért? hány éves vagy? van munkád? egyedül élsz s nem a szüleiddel? azon akadtál ki hogy az ismerősőd/családod közül nem jött el senki? vagy azért mert nem is ismersz senkit, más sem téged, egyedül élsz s a kórházban csak egyedül voltál? amúgy ezért kár pocsékolni a levegőt hogy ilyen hisztiket csinálj. ahelyett hogy hisztizel megpróbálhatnál valamicskét tenni a problémáiddal, nézd meg mi a probléma, gondolkodj el hogyan lehetne megoldani és kezdj neki megoldani... az élet nem móka és kacagás mint egyeseknek, neked pedig meg kell tanulnod ezt elfogadni. én úgy vagyok vele hogy aki velem nem foglalkozik, azzal én sem foglalkozok, aki jót tesz velem, azzal én is jót teszek. feltéve ha úgylátom hogy megérdemli. pl. egy olyannak aki azért kedveskedik hogy kihasználjon annak nem fogom viszonozni. ez a kezdőszint hogy senkit sem érdekel hogy élsz vagy halsz-e szokj hozzá ha pedig nem tudsz hozzászokni akkor keress olyanokat akikkel kölcsönösen törődtök egymással, értelmes barátok, esetleg egy barát/barátnő.