Miért rettegnek az emberek egymástól?

Sajnos azért,mert az élet nincs ingyen.

Az emberek egymástól függenek.

A függőségi viszony óvatosságra inti az embert.

Félsz,ha "rosszat" mondasz,akkor rossz fülekbe juthat,ami neked kárt okozhat.

Amúgy elég durva,tényleg,hogy egy fajba tartozó lények is félnek egymástól.

Én a macskákon látom ezt leginkább.

A mi macskáink is félnek a szomszédoktól.

Egymástól viszont nem.

Darwin elmélete megmagyarázza a kérdésed többi részét. Mivel magasan fejlett 'állatok' vagyunk nem gépek, ezért még bennünk vannak az onnan hozott 'szokások'. Akit nem kedvelnek a többiek mert túlságosan eltérő, azt kiközösítik és az adott egyednek csökken a túlélési esélye.

Sokaknak vannak önálló gondolataik, de leginkább azoknak akiknek igénye. Mások megelégszenek a közhelyekkel, mert jónak tartják, vagy nem tudnak jobbat.

"Miért rettegnek az emberek egymástól?" - kérdezed. Azután meg teszel egy sor kijelentést, amelyek igazak ugyan, de egyáltalán nem támasztják alá a kérdésedet. Amit felsoroltál az egy természetes velejárója a csoportokban élő élőlények túlélési stratégiájának. (Én nem nevezném rettegésnek.) Ezekkel a dolgokkal az etológia foglalkozik. Darwin nem foglalkozott etológiával. Abban az időben még nem létezett ez a tudomány. De az igaz, hogy van erős átfedés az evolúcióbiológia és az etológia között. :) Ennek a tudománynak fényében erősen látszanak a rokon vonások az emberi csoportok működése és a fejlettebb idegrendszerű állatok csoportjainak működése között. A lényeg az, hogy sokkal nagyobb az azonosság mint azt sokan hiszik.

Persze ez számos ember számára elfogadhatatlan. Kézzel-lábbal tiltakoznak, mondván az ember ember, nem állat. :)

Igen, megértem nehéz elfogadni, hogy az emberi kultúra, társadalom összetett és végtelenül bonyolult kapcsolatrendszerei származtatóak lehetnének mondjuk például egy pávián horda viselkedési mintáiból.

De ha sikerül lehámozni a rengeteg "emberi" viselkedés sallangot, látszani fog az erős rokonság. :D

Nos amit te rettegésnek nevezel, nem más mint egy csoportélőlény természetes magatartása. Más kérdés, hogy az éntudat megjelenése nagyon bekavart ebbe a "természetes magatartásba". Ettől lett emberi. :)

Azután meg van aki büszke rá, van aki meg utálja ugyanezen dolgok következményeit... :)

dellfil

A leírásod alapján bennem inkább az fogalmazodott meg, hogy sok esetben elég fontosnak tartom, hogy a másik ember hogyan fejezi ki magát! Legalábbis ritkán tapasztalok általad leírt "egyediséggel szemben rettegő" embert, aki annyira ellenszenves lenne olyan emberrel, aki érthetően kitudja fejezni a véleményét a másik emberrel szemben.

Ehhez nem elég a fejedbe kapszulált gondolatok eredetisége, hanem ehhez fejlett emberi kommunikáció is szükségeltetik, szerintem. Pl. miközben valaki ecseteli az eredeti véleményét, amit nem teljesen ért a másik ember (kérdésedre válaszolva bárki jogosan félhet valamitől, amit nem ért), egyszerűen nem jön át neki az általad közvetített információ, és arra sem szenteltek túl nagy türelmet egymással szemben, hogy eléggé kimagyarázzátok azt.

Vannak helyzetek, amikor azért nem ért valamit egy ember, mert buta, és olyan helyzet is, amikor hozzádhasonlóan értelmes ember, saját szemlélettel, nem muszáj megértenie azt, amit érthetetlenül, homályosan adsz elő neki.

Vannak egyszerűbb és bonyolultabb gondolkodású emberek, ezek általában nem szállnak vitába, inkább csak egyszerű az egyszerűvel puffogtat ellentétes közhelyeket, ilyennek hiába magyarázol komplexebb gondolatokat, mert egyszerűen nem fogják fel, természetes, hogy inkább olyannak magyarázod, aki a te szellemi szinteden áll, ez nem "szövetségeskedés", és nem valami döntés kérdése, inkább úgy képzelem, hogy nem rostálok olyan tartóba, ahonnan kihullik minden, ha emberi kapcsolatban nem jól müködnek a dolgok, nem számít ellenségeskedésnek az elfordulás.

"barátokat, akikkel jól egyet lehet érteni"

Szószerint "egyet érteni" nem csak abból áll, hogy valakire "rábólintassz", miközben valakit fújjolsz. Bár elég felületes így az egész. De érthető, hogy csak azzal értek egyet, akit értek, a többit meg nem értem, nem válik világossá számomra, ennek is oka van.

A "megfelelés" nem muszáj rettegés legyen, ha valaki annak érzi, akkor annál az gond. Mások természetességből megfelelőek, nem erőltetés, vagy félelem.

Azért mindenki érzi, és másképp fogadja azt, ha "rettegnek tőle", szóval ez is általánosítás:)

Én is rendszerint találkozom többek közt olyanokkal, akik éreztetik, hogy ne várnak el semmit

# 3 Jó esetben nem megyek olyan társaságba-környezetbe, ahol túlságosan eltérőnek számítok:) Másesetben, ha szoktam is úgy érezni magam, hogy eltérek egy adott közösségtől alapból, akkor azért teszek valamit, hogy jobb legyen, életszerűen, ha már abban a közösségben vagyok, de meg van a szabad opcióm, hogy kereshetek "hozzam illőbb" közösséget, ha van ilyen.

A közösségemben mindenkit elfogadnak többnyire, legalábbis emberi szinten, ha nem nagy "barátilag", mindenkit a saját értékéért kedvelnek.

A "túlélési esélye" bárkinek csökken, aki elég visszamaradott szellemi téren, ez nem az emberi különbségről szól. Ez olyan, hogy pl. lehet önálló véleményem minden téren bármiről, olyan dolgokról is, amikhez nem annyira értek.

De ha nem túl értelmes, akkor nem fejezem ki, közben jártasabb, kifejezőbb lehetek más téren.

Meg arról is lehet beszélni, hogy attól, hogy nem fejezem ki minden gondolatomat, még nem jelenti azt, hogy nincsen mindenről véleményem. Mindenkinek "igaza lehet" a saját személyes élete vonatkozásában, mindenki a maga haverjaihoz, barátaihoz fordulhat. Közben lehetnek általánosságban is az emberek közt kommunikációs problémák, amiknek sajátosabb megoldásaik vannak mint az, mint hogy azt várjam, hogy mindenkit érdekeljenek a gondolataim, vagy az életem.

Ha valaki félreért, akkor a félreértés egyértelműsítése a probléma, nem pedig az én gondolkodásom, a kommunikációs képességek javítása meghatározó ilyenkor.