Nem érzem jól magam senki társaságában se. Nem tudok beilleszkedni?

Hát már általánosban is elég sokat csúfoltak voltak komolyabb esetek is ahol megvertek és fogaimat kiverték etc... Szóval általános 8.-ig lenéztek minden nyomoréknak. Aztán fogtam magamat és egy 180 fokos fordulatot vettem és én lettem az aki lett a "nagymenő" ha lehet ezt így hívni. Mindenkivel eltudtam beszélgetni eltűntek a gátlásaim a dolgok központjában voltam majdnem mindig. De ez egyre jobban kezdett visszafordulni a régi kerékvágásba. Idegenekkel alig tudok beszélni főleg lányokkal dadogok szédülök a félelemtől. Régen mindig néztek a lányok most már olyan szinten lesza*rnak hogy rondának érzem magam. Tudom hogy jobban számít a "duma" meg ilyenek de így az önbizalom hiánya miatt már facebookon is gátlásokkal beszélek. A neten ahol nem lát senki nem hall... Nem az hiányzik hogy felfigyeljenek rám az emberek. Az hidegen hagy. Csak már a barátok hiánya kikészít. Az összes haverom füvezik én meg nem mert megmondtam nekik hogy nekem nem kell nem akarok egy drogos lenni. A "legjobb" barátok csak úgy elhagytak a fűért. Vissza akarok kapni azt az érzést hogy nem félek egyedül végigmenni az utcán úgy hogy ne legyek rosszul a félelemtől ha meglátok egy embert. Vissza akarom kapni a beszédkészségemet. Régen 15-20 percen keresztül képes voltam végig szépen válogatott szavakkal beszélni. Már 1 perc is alig megy és rengeteg káromkodok. És ahogy a mondás tartja csak a tehetetlen ember káromkodik és sajnos tényleg így van..