Ilyenkor mi lehet a baj a beszélgetéssel?
Amikor valakivel elkezdek beszélgetni -akár élőben, akár interneten írva- és már a kezdetektől fogva teljesen egyoldalú a beszélgetés, a másik ugyan válaszolgat, de röviden, tömören és nem valami lelkes, élettelteli módon. Szinte mintha muszájból beszélgetne velem (holott nem muszáj, valószínűleg csak kegyelemből nem akarja azt mondani hogy hagyjál békén).
Mi a baj egy olyan beszélgetéssel ami már a kezdetektől fogva ilyen? Mert nemegyszer előfordult velem már.
Ti mikor vagytok ilyen közömbösek a másikkal?
Ha nem szimpatikus a másik, vagy tudom, hogy milyen a stílusa akkor nem beszélek vele kitörő örömmel. Van olyan ismerősöm, aki kényszeresen beszélni akar. Felvet egy témát ami érdekes, ha azt kiveséztük akkor jön a hülyeségeivel és nem veszi észre magát. Ha arra nem igazán reagálok, akkor más hülyeséget kezd el írni/mondani és egyszerűen fárasztó az amit csinál.
Van olyan is aki érdekes ember lenne, de a stílusa fájdalmas. Bunkó, primitív módon fejezi ki magát és neki ez nem tűnik fel.
A semmiről sem lehet beszélgetni, az időjárás, közös órák hamar unalmassá válnak....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!