Hogy tudnék olyan ember lenni, aki mindenkivel eltud beszélgetni mindenről?

Nyitottság, érdeklődés, empátia kérdése alapvetően. Én sem tudok rögtön mindenkivel beszélgetni, egy időben szerettem volna, de mostanra rájöttem, hogy nem is akarok.

Mert nem olyan a természeted. Pl. én csak azzal tudok jól elbeszélgetni, akit jól ismerek, megbízom benne, s ő is bennem. Sajnos ezt nagyon nehezen lehet kialakítani, hogy eltudj mindenkivel beszélgetni. Nagyon nyitottnak kell lenned, mindenkit lefogadni, minden előítélet nélkül, beszélj sokat, amennyit csak tudsz, nem érdekes, hogy kb. a semmiről beszélsz, és szerintem nem kéne ezt elhagynod. Én keveset beszélek, nem szeretek a semmiről beszélni, de te tudod

Később eltudsz vagy az is problémát okoz? Pl. nekem az ismerkedéssel vannak gondjaim, bár inkább csak távolságtartó vagyok, de amint megismertem közvetlenebb vagyok, mint gondolnád. :D 22/f, főleg ha csinos az illető.

Én meg idegenekkel 1000x jobban elbeszélgetek, mint ismerősökkel. :D

Mert az emberi kapcsolatok felszínesek, és futólagosak. A beszéd a megismerés és kapcsolat eszköze kellene legyen... de a futó találkozások valójában nem adnak elegendő okot a másik megismerésére. Ne gondold, hogy két egymással csacsogó ember nem tartja adott esetben üresnek a közlést. Ez többször ismétlődve akár kellemetlenné is válhat. Kitölteni az időt, vagy megtölteni, nem mindegy. :)Én olyankor szoktam belemarkolni a légüres térbe, mikor körülöttem olyasmiről beszélnek, amiben egyáltalán nem vagyok jártas. Kocsik, ilyen olyan együttesek.. számomra ismeretlen közös ismerősök. Egyszerűen vannak körök, pályák amiken nincs lövésünk. A hallgatás ez esetben nem negatívum. A másik pedig, hogy a beszéd egy jelzés, vagy lehetőség. Ha valaki meg akar ismerni, vagy ha valakit te akarsz megismerni. Hogy ez mikor szükségszerű azt a jelenlévők döntik el. (Ha nem akarnak megismerni.. talán nem is kell erőltetni.) Ha te akarsz megismerni.. neked kell feladnod labdát. Azontúl a pillanatnyi hangulat is számít, szimpátia miegyéb. Szóval nem csak rajtad múlik. Továbbá a stabil hallgatás mögött megfejtetlen titkok, valódi karakterek lehetnek. Az üres fecsegés meg vagy üres karaktert, takar, vagy elrejti a valódit. Szóval, nem kell mindig, mindenkivel beszélgetni... mert idegenek esetében kétesélyes, hogy mit vált ki, hogy bizalmat, vagy bizalmatlanságot ébreszt-e. Azaz gyakorold valós emberi kapcsolatokban, ismétlődő baráti körökben, ismeretségben. :) + vonzóbb a szerénység, mint az akarás, erölködés számodra idegen témákban pusztán szereplésvágyból. :) (Legyen saját témaköröd. Aki kimondottan beszélni akar veled, abban fog kérdezni...)