Milyen lenne az áloméleted?

#3 helyzetét át tudom érezni annak ellenére, hogy nekem ilyesmi nem szerepel az álmomban.

Nem sikerült. Ugyanis már eleve az eddigi életemet nem így képzeltem el.

Az áloméletem az filmekből van összerakva. Talán nem is lehet valakinek olyan élete.

Amit te írsz kérdező az nekem nem álom, az csak annyi, hogy kicsit tanulok valamit és nem betanított munkás leszek.

Az én álmom is elpérhetetlen, mert teljesen irreális.

Egyrészt jó orvos akarok lenni, ezt még teljesíthető is lenne. Továbbá szeretnék egy kedves, aranyos, szerető feleséget és három gyereket, ez azonban kb. a fantasy kategória, mert a mai nőket önmagukon és az élvezeteken kívül semmi nem érdekli és képtelenek a szeretetre.

Nekem elég irreális az áloméletem a körülményekhez képest...

Saját tulajdonú, egyszintes, többszobás ház - nincs benne túl sok szoba, nem labirintus, de lenne külön dolgozószobám a háló mellett, és páromnak is, minimum. Olyan, ami Bp-n nyugis környéken van, mégis közel a belvároshoz és fontos tömegközlekedési csomópontokhoz (nem vezetek, soha nem is szándékozom). Olyan színházi háttérmunkát végeznék, amit megbecsülnek, meg is fizetnek, normális bejelentéssel, nem fillérekért, és nem rendszer a túlóra meg a tegnapelőttre kész kellett volna lennie, és a te hibád, még ha te nem is tudtál róla-effektus (álmodik a nyomor). Nem is ott helyezkedtem el - holnap kezdek, meglátjuk, milyen lesz a munkahelyem.

Pénzünk annyi lenne, hogy min. 1x el tudjunk menni min. egy hétre külföldre vmi jó kis városnézősebb jellegű nyaralásra, de ha többször el tudnánk menni, az sem ártana. Mellette 2heti min. 1x el tudjunk menni színházba, de színházmániásként nekem heti 1 lenne az ideális, mellé rendszeresen, havi 1x mondjuk moziba, kiállításra, koncertre, és rendszeresen tudjunk étterembe is menni (néha puccosabba is, de nem az a legfőbb lényeg). A hobbijaimat (scrapbookozás, olvasás) tudjam űzni továbbra is, és bármilyen extra kiadásra legyen elég tartalék pénz (csőtörés, fogproblémák stb.).

Nekem elég elérhetetlennek tűnik a dolog most még. Megtakarításom kb. semmi, mert alig kaptunk pénzt öcsémmel ahhoz, hogy a saját lábunkra tudjunk állni (pedig lett volna miből), és egyetem olyan rossz órarendem volt, hogy nem tudtam rendes munkát vállalni az esetek jó részében. Ugyan rokonoktól kaptunk némi pénzt, de azt az egyetemi tanulmányaim során simán feléltem, abból mentem párommal, barátaimmal hébe-hóba szórakozni, abból vettem új ruhát stb. Ingatlanom van, ahova hamarosan beköltözünk a párommal, de nem ideális (régi építésű, nem túl szép emeletes házban egy pici lakás, fura szomszédok, zajos környék, a közelben egy normális szupermarket nincs, csak méregdrága kisboltok)... persze jobb, mint a semmi, de messze nem az álom.

A munka szintén. Beleláttam a színházi világba. Belterjes, a színházaknak és színházat kiszolgáló intézményeknek semmi pénzük, és szeretnek mindent gyakornokokkal megoldani fizetés nélkül, az állásokat meg sem hirdetik, csak csókosoknak... és még a nulla forintért dolgozókat is szeretik 3-4 órákkal tovább benntartani melózni. A gyakorlati helyemen várnának vissza, de meg sem tudták mondani, mennyit tudnának fizetni, csak hogy "egy kicsit". Hát kösz. Nem mintha ez a mostani munka, amire felvettek, nem érdekelne, de mégis az lenne az álmom, ha színházi közegben tudnék dolgozni.

Ami viszont álomszerűen alakult, az a párkapcsolatom. A vőlegényemet nem cserélném le semmire sem.