Nos, üdv random GY. I. k népe. "Szűz" kérdező vagyok, így 21 (/F) éves létemre, úgy döntöttem megpróbálkozok itt. Kissé nevetséges, fura és logikátlan sorok következnek. (? )

Hm, hát a lelki világom már egy rövid ideje, kissé káoszba fordult (úgy 6-7 éve). Nem láttam értelmét, hogy "szakemberhez" forduljak, nem is nagyon volt olyan személy, aki tudott volna tanácsot adni. (Már számomra az is öröm, hogy kiadhattam magamból.) Kissé bővebben:

Problem1: Réges-régen, ~középsuli 9.-től kezdve, elég "lúzer" típus voltam. Ahogy teltek az évek, nem változtam. Mindenki szerint zárkózott, visszahúzódó, csendes típus vagyok. Ami nem jó, mert erősen társaság romboló tulajdonság. Ez jelenleg is kihat rám és szépen ebből indul ki a többi problémám is.

Problem2: Az éveken át tartó masszív zárkózottság miatt, eléggé eseménytelen lett az életem. Nem igazán találtam haverokat, ami azért egy serdülő fiú életében mérföldkő lehet. Nem lett (legjobb)barát sem, ami szintén sajnálatos. Most így, még 21 évesen sem tudom társasággal körülvenni magam. Ha meg is probálom, érzem hogy eléggé mások terhére vagyok.

Problem3: Nem más, mint az ellenkező nem. Sokan a külsővel jönnek, nos bevallom, kissé lepusztult vagyok, de még menthető, mint egy süllyedő hajó. A külsőt lehet formálni. Na de a belső, hm, említettem a lelki káoszt.. nem vagyok a szavak embere, de még nem is a verbális kommunikáció jelenti nekem az apokalipszist, a legnagyobb félelmem, mi van ha igent mond? Ha sikerül is túllépnem, a saját zárkózottságomon, félek mi lesz utána. Még nem volt alkalmam 21 év alatt sem, nos, az első csókra és ez, azért erős félelmeket kelt néha bennem. Mintha, belülről falakkal vettem volna körül magam, ami eléggé elválaszt az élettől. Befelé haladva, egyre több félelmem lát napvilágot (testi kontaktus, bla bla), végül legbelül, nem marad más félelem, mint maga az érzelem. Rengeteg dolgot kihagytam, de röviden ennyi lenne.

Tudom, egyeseknek ez mosolyogtató kis önéletrajz volt a részemről. Nos, mi a meglátásotok, mert már önmagamban sem bízok:)?