Normális, hogy attól függően változik az életfelfogásom, hogy éppen milyen zenét hallgatok?

Underground hip-hop/rap fan vagyok. Tehát, most nem Wiz Khalifára, Essemmre és az AK26-ra kell gondolni, hanem azokra a real rapperekre, akiket az emberek 90%-a nem is ismer..

Ugye itt a legfontosabb dolog a szöveg.. Többféle előadót ismerek, van aki általában antiszociális, szomorú zenéket ír, van aki mindig keménykedik, van aki költőien mesél az életéről stb..

Én mivel egy magányos, antiszoc embernek tartom magam, ezért mindig ilyen zenéket hallgattam, persze nem csak ilyet, de nagyrészt ezek mentek.. Igazából ha ilyen zenét hallgattam akkor nem érdekelt a szociális életem, nem érdekelt senki, még az életemet is feleslegesnek láttam..

Aztán, meglepő, ha esetleg horrorcore-t hallgattam (betegesen erőszakos, esetleg sátánista, sötét műfaj) akkor utána én is napokig ilyen sötétnek éreztem a világot, és a nőkben csak egy megerőszakolnivaló vaginát láttam..

Ez eddig nem is tudatosult bennem, hogy ennyire meghatároz a zene, de tegnap elkezdtem hallgatni egy előadót, aki effektíve boldog zenéket ír, és szereti magát is, de mégsem gondol túl sokat magáról, tehát perfekt önképe van magáról (legalábbis a szövegeiben). És azóta sokkal jobb kedvem van, sokkal derűsebben érzem magam, mióta ezt az albumot hallgatom és úgy érzem, hogy mégis van értelme az életnek!

A zene mindenkire ilyen mély benyomást tesz, vagy csak én veszem túl komolyan a szövegeket?

|Most kicsit sajnálom, hogy a mai elektronikus zenei korszakban, maximum egy 'put your fckin hands up' után megáll a mondanivalója egy dalnak..|