Mit tegyek, ha most egy héttel előtte teljesen elment a kedvem az egyetemtől, ahová mindig is vágytam? (magyarázat lent)

Ez most a bepánikolás tipikus esete. Tudod jól, hogy új ismeretségeket, sőt, még új szerelmet is találsz magadnak hamarosan. Hidd el, nem csak ez az egy szerelem van/lesz még az életedben, sőt nagyon meglehet, hogy ott fogsz találkozni a valóban "igazival"!!!

Ne parázz! Csomagolj és menj! Felnőttél, állj a saját lábadra, és nagyon fogsz örülni annak, hogy hét végén amikor hazajössz, mindenki nagy-nagy szeretettel vár, és ettől kezdve minden csodálatos lesz. Hét közben pedig tanulsz ezerrel, és készülsz a vizsgákra!!!

Helló!

Sokan megijednek ettől, hogy nemtuduomén 20 év után hirtelen egyik napról a másikra elszakad a családtól. Ne félj, ez természetes. Az is természetes, hogy félted az új kapcsolatodat. Mindezek mellett az a legtermészetesebb, ha nem aggódsz, és hagyod, hogy az egyetemen lépésről lépésre megtapasztald az új kihívásokat, az új élethelyzetedet. Úgyhogy nehogy meghátrálj, hidd el, bele fogsz rázódni. Nagyon sokan vannak még így, mint Te, és ők sem adják fel. Nincs miért. Most csak az ismeretlentől félsz, de hamar megszokod majd az egyetemet. :)

Ez természetes érzés ilyenkor. Az ember fél attól, ami előtte van, és amit még nem ismer.

De hidd el, pár hét, és röhögni fogsz már ezen az egészen! Az egyetem nagyon jó, nagyon fogod élvezni, főleg, ha olyan egyetemre mentél és olyan szakra, amire szerettél volna. Nagyon jó lesz!

Most még bizonytalannak és nehéznek tűnik minden, de csak bele kell vágni, meg kell tenni az első lépést (ami nehéz), de azután élvezni fogod, menni fog magától!

És ne félj az új ismeretségektől, ez a szép ebben, hogy teljesen új embereket ismersz majd meg, és új barátaid is lesznek. Velük pedig jól fogod érezni magad, mert még az érdeklődési körötök is hasonló.

De mondok praktikus érveket is: bárhová mennél, és bármit csinálnál, előbb-utóbb úgyis el kell szakadnod a családodtól és a szüleidtől. Ha most bepánikolsz és nem mész egyetemre, ahová szeretnél, hová mennél? Tescóba árufeltöltőnek? Na ugye... Tedd azt inkább, amire hivatva vagy. Valamit úgyis kell tenned, a régi kapcsolataid előbb-utóbb úgyis megszakadnak, és át kell lépned a felnőttség határát. Tedd ezt úgy, hogy azt csinálod, amit szeretsz! Lehet, hogy félsz tőle, lehet, hogy most rémisztő, de hidd el, ez csak azért van, mert nem ismered még azt, ami rád vár, de az nem rossz dolog, hanem jó!

A pasiddal való kapcsolattól ne félj, mert ha komoly a dolog, akkor nem lesz azzal sem semmi baj! Barátnőmmel évek óta tanulunk más egyetemen, és működik a kapcsolat azóta is. Az igaz, hogy sok kapcsolat megszűnik ilyenkor a távolság miatt, de az igazi kapcsolatok megmaradnak. Ez egy próba igazából, az igazi szerelem legyőzi a távolságokat :D :D (jajj, de csöpög ez most :D)

Valaki itt rémisztgetett a vizsgaidőszakkal. Ettől se félj, mert most még távol van (azért annyira nem, de még ne foglalkozz vele, mert ezer más dolog lesz még, ami új lesz), a maga idejében úgyis megjön majd a harci kedved! És nem lesz majd semmi másra időd, ez igaz, de pont ez a felnőtté válás próbája, hogy mennyire tudod beosztani az idődet, és tudsz-e időt fordítani komoly dolgokra, és mellette megfelelő mértékben szórakozni is, és a szeretteiddel lenni... És ez nem lehetetlen feladat, úgyhogy semmi ne vegye el a kedved.

Szóval sok sikert! Nem lesz semmi baj!