Más is érez így?
Nem csak, hogy ilyenekről dumálnak, de az életüket is szörnyen unalmasan élik.
Nem vagy depis csak untat ez az egész hülyeség. Nem csodálom. :)
Ritka az olyan ember akit te keresel, de létezik. Hajrá, jó keresést.
Ja ezzel jelenleg én is pont így vagyok, de szerintem az egész változósdi dolog ott kezdődik hogy vagy tényleg törődsz a kapcsolataiddal, vagy még magaddal sem. Elkell kezdeni valamit, amivel társaságok közt lehet mozogni.
Én példámat véve, szeretnék elkezdeni Shinkendo-zni majd meló mellett. Leköti a figyelmem, meg lesz célom amiért érdemes felkelni az ágyból stb... Amugy egyáltalán nem ilyen felszínesnek kellene lennie a világnak de ennek a gyökere is a pénz meg úgy mindennek. Tök gáz.
Örülök akkor, hogy nem vagyok egyedül.
Viszont azért vannak kivételek.
Amikor valakivel mélyebb barátságba, kapcsolatba kerülök akkor általában nem ez van, de az embrek 90%-ával sajnos esély sincs erre, mert nem tudok jót beszélgetni velük a fentiek miatt, csak színészkedek. Ezen kívül még az is idegesít hogy (főként a tinik, meg "aljább"rétegnél) hogy a személyesebb dolgokat úgy hozzák fel, hogy valahol beledobnak a hideg vízbe a kérdéssel, de mégis elfogadható olyat kérdezni, (a ránknőtt állarc szerint) hogy "meg volt neked Mariska a hétvégén?" "Ja meg"
Mintha ezzel kiszednénk azt a folyamatot a beszélgetésből, amivel eljutunk ehhez a kérdésig. Lehet hogy ezzel a "folyamattal" egy kicsit is közelebb kerülünk a másikhoz. Szóval mindenen olyan felületesen átsiklanak, amiről talán lehetne másképp beszélni.
Ezek azok az emberek, akik azt hiszik övék a világ és hogy tartalmas életük van. Nem. Nekik van a legunalmasabb életük. Azzal fecsérelni el a szavakat, hogy xy profilképéről meg szerelmi kapcsolatáról beszéljenek. Szerintem már valamilyen szinten beteges. Az én barátaim is nagyrészt ilyenek. Egyre kevesebbet is keresem a társaságukat, mert egyszerűen nem bírom hallgatni, hogy mások életével foglalkoznak. Sokszor a beszédbe se tudok csatlakozni, mert nem tudok mit mondani.
Én is inkább otthon ülök a szobámban, és olyankor csak én vagyok meg a gondolataim, nézeteim. Aztán mindig elkeseredek, hogy nincs kivel megosztanom, mert nem érdekel senkit. Ha megpróbálnák róluk beszélni, lehurrognának, hogy unalmas vagyok. Egyre jobban kezdem elveszteni a barátaimat, mert úgy érzem nem értem meg őket. Egyre jobban távolodnak el tőlem az emberek, mert nincs meg a közös hang. Pedig tudom, hogy vannak olyan emberek, akikkel nem csak felszínesen tudok beszélgetni. Csak még nem találtam meg.
Lehet kicsit elkalandoztam, de igen, értem miről beszélsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!