Máshol is ekkora a gyűlölet és a pesszimizmus?
Sokszor fontolgatom azt, hogy dobbantok külföldre, mint sokan mások, de nálam nem csak a pénz az oka.
Az a helyzet velem, hogy mostanában nagyon rossz a közérzetem. A közeli barátaim, akik a mindennapokban jó emberek, sokszor beszélnek gyűlölettel bizonyos csoportokról. (széles a palettájuk, nem csak romák szerepelnek rajta) Még csak műveletlennek sem nevezném őket, mert nem szidva, káromkodva teszik mindezt, hanem szépen, választékosan, de csak úgy sugárzik belőlük a gyűlölet. Amit köztük látok, azt látom az interneten is. Mindenki utálkozik. Éppen nemrég olvastam egy cikket, hogy egy nő a férjével együtt befogatott a saját otthonába 30 menekültet, akik elmondása szerint teljesen normálisan viselkedtek amíg nála voltak, és szinte csak negatív komment érkezett a cikkre. Már azt is rossz szemmel nézik, ha valaki a sajátjából segíteni akar!
Nem mondom, hogy nincsenek problémák, nem mondom, hogy mindenkit sajnálni kell, azt sem mondom, hogy mindenkin képesek vagyunk segíteni mert a lehetőségeink végesek, de ez a gyűlölet már nekem sok! Miért ilyen a környezetemben mindenki?
A másik dolog az állandó pesszimizmus. Mindenki azt hiszi, hogy totális képtelenség előre jutni, ha pedig valakinek egy picit is jobban megy, rögtön ujjal mutogatnak rá, hogy biztosan hazug, csaló ember! És azt gondolják, hogy aki nem éhezik, annak komoly problémái már nem is lehetnek. Az nem lehet szomorú, az nem panaszkodhat. Elég csak itt szétnézni némelyik kérdés alatt. Amikor valaki tanácsot kér és a történetből kikövetkeztethető, hogy van mit félre tenni, rögtön gúnyos válaszok érkeznek. (most nem azokra gondolok, akik kifejezetten kérkednek a vagyonnal a kérdésekben)
Talán nagyon naiv dolog de azt remélem, hogy kicsit nyugatabbra, azokban a nagyvárosokban ahol már amúgy is sok és sokféle bevándorló dolgozik legálisan, kevesebb az utálkozás, talán valami pozitívat is lehet hallani, vagy néha egy kedves mosollyal találkozni. Sokszor ez már úgy hiányzik, mint egy pohár víz. Néha elgondolkozom, hogy a barátaim mennyire igazi barátok. Vajon azok maradnának e, ha kiderülne, hogy esetleg a nagyanyám zsidó, vagy húgom szerelmes egy afgán menekültbe vagy én vagyok leszbikus, vagy akármi. (ezek közül egyik sem igaz, de ha az volna...)
Köszönöm, hogy végig olvastad, írj kérlek valami jót vagy hasznosat.
válasza: válasza:Erre csak annyit tudok mondani, hogy egyszerűbb meló után hazamenni és leülni a tv-elé sörözni, mint lenyomni 10 fekvőtámaszt.
Szóval az ilyen emberektől ne is várj sokat, sem együttérzést.
válasza:Mert nem mindenki balliberális. Látják ennek a politikának az árnyoldalát, is nem, csak a nevetve, boldogan egymás kezét fogva szaladgáló melegeket, afgánokat stb.
Külföldön ugyanolyan leszel mint most itt a menekültek.
Cikkeket én is olvasok... 39 férfit próbált meg egy ember átsegíteni (átcsempészni) Magyarországon, fejenként 1500 euróért, és lekapcsolták szegényt. Hová lesz a világ?
Nem totális képtelenség előre jutni, de tegyük fel együtt dolgozol valakivel, aki olyan képességű mint te. Egyik napról a másikra előléptetik, pedig semmit nem tett érte. Hátha pont azért mert az apja megivott egy sört tegnap este valamelyik párttitkárral.
Szerintem kicsit szűk látókörű vagy.
A melegekből bőven van pénz, de a bevándorlókkal magát pusztítaná a nyugat is. Engem mondjuk pont az zavar, hogy mindenki az elfogadásra akar kényszeríteni.
válasza: válasza:
válasza:"Külföldön ugyanolyan leszel mint most itt a menekültek. "
Már aki. Sok embert ismerek, aki külföldre költözött, de mindegyikkel kedvesen bánnak. Normálisabban, mint a saját honfitársai. Nem véletlenül nem akar hazajönni egyik sem. Még akkor sem, ha nem él jobban. Én is alig várom, hogy itthagyjam a sok bunkó, peeszimista, raszista embert.
válasza:Gyűlölet és pesszimizmus mindenhol van ahol emberek vannak, de mintha én is azt tapasztalnám, hogy mi magyarok bizony mesterei vagyunk ennek a magatartásnak. Mindebben csak egy jó dolog van, márpedig az, hogy tudjuk magunkról, hogy pesszimisták vagyunk, hogy gyűlölködünk. Ez a belátás lehetővé teszi, ha van még bennünk egy parányi jóindulat vagy a szándék, hogy változtassunk ezen, nem azzal, hogy külföldre menekülünk, mert ha magunkon nem váltóztatunk, akkor magunkkal visszük pesszimizmusunkat, gyűlölködésünket, és új környezetünket is megfertőzzük vele.
De hogyan szabaduljunk meg ilyen áldatlan tulajdonságoktól?
Szerintem az egyetlen hatékony eszköz, hogy a gyűlölettől és a pesszimizmustól megszabaduljunk, a figyelem saját magunk iránt. Figyeljük meg érzelmeinket, gondolatainkat és utasítsunk el minden pesszimista és gyűlölködő érzelmet és gondolatot még mielőtt valamilyen módon kifejezésre juthatna. Figyeljük meg melyek azok a dolgok, amelyek ilyen érzelmeket vagy gondolatokat váltanak ki bennünk, kerüljük azokat az alkalmakat.
Egy idő után, ha kitartunk, észre se vesszük a kiváltó okokat, a pesszimizmus, a gyűlölet 'kellemetlen szaga' elpárolog, elszáll majd a 'szeretet illata' vesz körül bennünket. Még mások pesszimizmusát, gyűlölködéseit se fogjuk észre venni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!