Mi a bosszantóbb két eset közül, amit lentebb kifejtek?

1. oké, nem nagy ügy, de ha folyton eszembe jut, hogy vajon mások hogy vannak ezzel, akkor gondoltam, felteszem ezt a kérdést ide... :)

2. Oké, megpróbálom újrafogalmazni érthetőbben, rövid mondatosan (amúgy azért lett ilyen kusza, mert próbáltam egy normális rövid kérdést a kérdéshez írni, és sosem engedte, hogy túl hosszú, és pont ezt akartam elkerülni, hogy ilyen semmitmondó címe legyen...). Tehát: van két eset, és engem az érdekel, hogy az embereket általában mi bosszantja jobban a kettő közül. Mindkét esetben telefonon beszélünk és közben halljuk, hogy hív valaki más is. Meg is nézzük mindkét esetben, hogy ki az, ám itt válik ketté a két eset.

Az első esetben fontosabbnak ítéljük meg a második hívót, ezért annak, akivel beszélünk, megmondjuk, hogy mindjárt visszahívlak, vagy pill. és félrerakjuk várakozóra. Ám ekkor, ahogy félreraktad azt, akivel beszéltél és épp beszélnél az új hívóval, az új hívó feladja. Pf! Bosszantó #1 (oké, nem nagyon, de picit - akkor minek raktam le vele, miért nem tudtál megvárni?).

A második esetben meg, amikor megnézed, hogy ki hív, nem tartod fontosabbnak a második hívót annál, mint akivel beszélsz, ezért tudomásul veszed, de nem akarsz cselekedni, mondván, majd lerakja, majd hív újra vagy majd visszahívod utána. Ám ő meg csak nem hagyja abba a csörgést, és netán ha épp egy fontos és hosszabb beszélgetésben vagy épp benne, akkor hallod, hogy újra és újra hív, már ötödször, és nem csak megcsörget, hanem végigvárja az összes csörgést, majd újra visszahív, hiába hallja, hogy mással beszélsz, meg hiába tudja, hogy látod, hogy keresett, ő azért csak csörög-csörög-csörög - bosszantó #2 (jó, ez sem olyan hű, de bosszantó, de azért egy picit mégis).

És értem én, hogy sokan irigyelhetnek, ha ez a legnagyobb problémám :D és szerencsére tényleg aktuálisan ez foglalkoztat a legjobban :D és én is tudom, hogy hülyeség az egész, de mégis mindig eszembe jut, hogy vajon az embereket általában mi bosszantja jobban a két eset közül. Amúgy lehet, hogy azért is foglalkoztat, mert még én sem döntöttem el, bár szerintem igazából az első jobban bosszant, hiszen a második esetében csak azt az üzenetet kapom, hogy valami nagyon fontos, nagyon sürgős beszélnivalónk van, és ilyenkor én inkább elkezdek aggódni. Na mindegy, csak érdekel... :)

3. Nem egyik pillanatban és másikban, hanem a két eset két külön szituáció, még ha lehet is ugyanaz az ember a hívó fél.

Pl. konkrétabb példát mondva, hátha úgy jobban értitek: az #1 esetben épp azzal a legjobb barátoddal beszélsz már egy órája a semmiről, akivel amúgy minden nap beszélsz, amikor látod, hogy hív életed szerelme - értelemszerűen (vagy szerintem legalább is...) szólsz a haverodnak, hogy pillanat vagy gyorsan elbúcsúzol tőle, hogy majd visszahívlak vagy beszélünk még, ám mire vele végzel, már az illető is leteszi. A #2 esetben meg fordítva: épp életed szerelmével beszélsz, vagy ami tán még fontosabb, egy állásinterjúra jelentkezel épp be, vagy sőt, mondjuk maga az állásinterjú történik telefonon, amikor látod, hogy akár egy haverod, akár a szerelmed/élettársad/férjed/feleséged hív megállás nélkül, és csak nem adja fel, miközben hát csak hallja, hogy mással beszélek, látom, hallom, majd visszahívom, de ő nem adja fel... Vagy a legjobb barátoddal beszélsz megint csak, aki épp elmeséli, hogy mondjuk válni készül vagy szóval valami nagy és súlyos dolgot, és akkor hív egy haverod, akivel ráadásul egy órával azelőtt beszéltél és meg is beszéltétek hogy holnap találkoztok, csak még egyeztetnie kellett mondjuk, hogy tuti jó-e neki az időpont, és csak hív-hív-hív, egymilliószor és csak nem rakja le, hiába hallja, hogy mással beszélsz, és mondjuk egy nagyon fontos beszélgetésben vagy épp benne. (ez is a #2 eset a bosszantóságból, csak erre két példát is hoztam)

Na, így már érthető? :)