Nektek mi a véleményetek erről?

Alapvetően szeretek elvi kérdésekről vitatkozni, főleg kellőképpen nyitott vitapartnerekkel. Tisztelem azokat az embereket, akik kiállnak az elveik mellett, de elengedhetetlennek tartom, hogy egy vitában mindkét fél végighallgassa és alaposan átgondolja a másik álláspontját, nyitottan arra, hogy adott esetben igazat adjon neki, és megváltoztassa a saját véleményét.

Nemrégiben felmerült köztem és néhány barátnőm között az előítéletek kérdése. Röviden annyi, hogy a barátnőim olyan előítéleteket sugalló megjegyzéseket tettek egy bizonyos népcsoportra, amelyeket én nem tudtam szó nélkül hallgatni. Nem személyes okokból, egyszerűen nem tartottam helyesnek, hogy csupán néhány, az adott nemzetiséghez tartozó személy viselkedése alapján ítéljék meg az egész népcsoportot. Ezután vitatkozni kezdtünk. Én igyekszem belegondolni az ő álláspontjukba, de nem tudom megérteni őket. Úgy érzem, hogy ők sem próbálják megérteni az én érveimet, és kissé beszűkültnek érzem a látásmódjukat, ami miatt semmilyen módon sem tudok azonosulni vele. Ez még nem is lenne baj, hiszen a viták lényege éppen a véleménykülönbségben rejlik. Normális esetben szó nélkül elfogadnám, hogy az adott kérdésben teljesen másképp gondolkozunk. Azonban az előítéletesség számomra egy olyan témakör, amely mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Elképesztően zavar, hogy úgy érzem, a barátnőim egyáltalán nem gondolják át az érveimet, és semmilyen hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy megpróbálják az én szemszögemből vizsgálni a dolgokat. Ezt az is bizonyítja, hogy már többször is vitatkoztunk a témáról, többnyire nagyon hasonló helyzetben, és mindig ugyanazokat az érveket soroljuk el, mintha meg sem hallanánk egymást.

Mint mondtam, tisztelem, ha valaki kiáll az elvei mellett, de ebben az esetben nem tudok elfogadni az enyémtől különböző véleményt. Teljesen elítélem az előítéleteket, és ezt velük is szeretném megértetni. Ugyanakkor nem akarom rájuk erőltetni a véleményemet. Tudom, hogy ez nagyon ellentmondásos, éppen ezért vagyok összezavarodva. Egyrészt ott van a mások véleményének tiszteletben tartása, másrészt a saját véleményem, miszerint az övék teljesen elítélendő. És most nem tudom, mit kéne tennem. Fogadjam el, hogy ők másképp gondolkoznak, vagy próbáljam megértetni velük, én miért gondolkozom így? Beszűkült látásmódra vall, hogy nem tudom megérteni az ő álláspontjukat? Én teljes szívvel hiszek a saját igazamban, de vajon nem így vannak-e ezzel ők is? Nem hinném, hogy jogom van eldönteni, mi helyes és mi nem, ugyanakkor azt sem, hogy hagynom kellene, hogy az előítéleteiket hangoztassák. Az a furcsa, hogy szerintem ők nem is gondolják nagy dolognak ezt az egész nézeteltérést, engem ugyanakkor nagyon zavar, és nem tudok napirendre térni az egész fölött. Nektek mi a véleményetek?