Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Mi a baj velem?

Mi a baj velem?

Figyelt kérdés
Már egész kicsi koromban is kicsit kilógtam a sorból. Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy táncolni jártam egy csapat másik gyerekkel együtt, és mindig engem szidott le a tanár, nem nagyon voltak barátaim, csak egy fiú akit az óvodából ismertem. Aztán egyszer az első szeptemberi órán odamentem az egyik lányhoz, és közöltem vele, hogy úgy döntöttem megváltozok. (7-8 éves lehettem) Onnantól kezdve próbáltam úgy viselkedni ahogy a többi lány, de nem igazán éreztem úgy jól magam. Aztán kb 6 év táncolás után annyira megutáltam azt a helyzetet hogy ott van rólam egy kialakított kép és nekem annak meg kell felelnem, hogy abba hagytam. Aztán jártam máshová is táncolni, de azt is kb 2 és fél év után abbahagytam, mert nem tudtam beilleszkedni. Sose voltam az a fajta, aki csak úgy odamegy valakihez, hogy legyünk barátok..Az iskolában vannak ugyan barátaim, de sokszor velük sem érzem úgy, hogy igazán oda illenék. Az egyik barátnőmet körülrajongják a fiúk, és az egyik egyszer azt mondta neki a jelenlétemben, hogy ő olyan jó csaj, csak az a baj hogy ezzel (velem) barátkozik. És mindig ehez hasonló megjegyzéseket tesznek rám. Ha a tanárok kb csak hozzám szólnak kicsit emeltebb hangnemben én már attól sírok, pedig nem akarom, de egyszerűen nem tudom szabályozni. Annyira nincs önbizalmam, hogy kisebb nagyobb szünetekkel kb 3 éve vagdosom magam, volt hogy hánytattam is, de ez csak max 3x fordult elő. Senkinek érzem magam, gyűlölöm azt ami vagyok, kívül belül. Úgy érzem nincs személyiségem, nincsenek önálló gondolataim, gusztustalan vagyok. Nem tudnék olyan dolgot mondani amit szeretek magamon/magamban. Sokszor úgy érzem, hogy jobb lenne a szüleimnek is ha meghalnék, mert úgy is csak szégyenkeznek miattam, amiért nem vagyok olyan mint a nővérem. Ha bárki ezeknek az ellenkezőjét mondja nem hiszem el neki, mert úgy érzem csak sajnálatból mondja. Nem tudom mikor lettem ilyen, és őszintén szeretnék változni, de nem tudom hogyan, mert nem tudom azt se hogy min kéne változtatnom, nem tudom miért vannak úgy a dolgok ahogy. Sokszor gondoltam arra hogy az öngyilkosság lenne az egyetlen megoldás. Esténként elalvás előtt gyakran elképzelem hogyan ölném meg magam, hogyan vágnám fel a nyakamon az ereket, hogyan zuhannék le egy épületről. Furcsa, de ezek a gondolatok mindig megnyugtatnak, segítenek elaludni és reménykedni, hogy nem kelek fel többé. Valaki segítsen, mert én ezt már nem hiszem hogy sokáig bírom.. 14/l

2015. márc. 5. 21:41
 1/4 anonim ***** válasza:
Egyreszt az ongyilkossag hulyeseg, masreszt nem kell utanozni senkit, legyel egyedi, olvass sokat, ismerkedjel, probald meg elvezni az elet aprobb oromeit.
2015. márc. 6. 00:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Szia!

Egyrészt, amiket érzel, az részben a korod velejárója is. De az, hogy meg akarod ölni magad, az nem normális dolog. Feltétlenül beszélned KELL erről egy felnőttel, mert ez nagy baj! Ha így érzel, ez már betegség. Pláne, hogy írtad, hogy vagdosod, hánytatod magad.- A Te korodban egyébként én is pont ugyanilyen voltam. Nem voltak igazán barátaim, utáltam magam, szerencsétlennek tartottam magam, vagdostam és hánytattam is magam. Én 18 éves koromig evészavarban szenvedtem, de hidd el nem olyan jó buli az! A végén már én magamtól akartam kigyógyulni, de egyedül nem ment, pedig már szabályosan rettegtem, hogy meghalok! Végül hála az égnek, lassan meggyógyultam.

Kérlek, Te ne játssz az életeddel!

Eszedbe ne jusson az öngyilkosság!!!!

Rettentő fiatal vagy, még ha az osztályod nem is, de biztos, hogy van ki szeret, és egész biztos, hogy a szüleidnek meg megszakadna a szívük!

Te ezt csak úgy érzed, hogy nem szeret senki.-Ezek az érzések részben lehetnek normálisak is, a tini kor miatt, de ilyen fokon, ez már nincs rendben!

Tudom mik kavarognak a fejemben, mert ugyanezeken végig mentem, de látod, most is itt vagyok még, 21 éves fejjel!

Ha tudnád én honnét jöttem fel! Mindig kiközösítés tárgya voltam, állandóan kinevettek, megvetettek, gyűlöltek és terrorizáltak is. Én is azt éreztem nem számíthatok senkire. Nagyon elkeseredett voltam. Egyszóval kilátástalannak éreztem mindent. Aztán eltelt egy ,,kis" idő, felnőttem, és már van egy állandó baráti köröm akikre mindig számíthatok, és egy csodálatos párom, aki mára már a vőlegényem is!

Szóval, ezzel csak azt próbáltam elmondani neked, hogy nem szabad ilyen fiatalon feladni! Mert az idő előbb utóbb meghozza gyümölcsét! Nem mondom, hogy vlaha könnyű lesz az élet, de ha elmúlnak ezek az érzéseid, amint felnősz, már hidegebb fejjel, józanabbul látod majd a dolgokat!

Tudom közhely lehet, de próbálj meg az apró szép dolgokra gondolni és adjon az erőt! Pl. lassan itt a tavasz, szép idő lesz, lehet menni sétálni, kirándulni, süt végre a nap stb.

Próbálj meg olyan elfoglaltságot keresni amiben örömödet leled, és levezetheted a feszültségeidet! Ez lehet valami sport, vagy valami egészen hétköznapi hobbi stb. Biztos, hogy van ami érdekel, csak most esetleg nem ezzel vagy elfoglalva, így nem is gondolkodsz rajta.

Én pl. sokáig úgy éreztem, nem vagyok tehetséges semmiben, mégis, egyszer csak elkezdtem FŐZNI. Bármit, akármit, különlegességeket, egyszerű ételeket stb. Ez lett a hobbim. És azóta is valahogy mindig megnyugtat, ha finomat készíthetek.-Ez furán hangozhat, de nálam ez a kedvenc elfoglaltság.:)


Kérlek, tényleg keress segítséget felnőtt személyében, mert ez nem játék amiket érzel, csinálsz! Ha gondolod, akár nekem is írhatsz, próbálok segíteni, vagy ha nem is sikerül érdemben, legalább beszélgethetnénk ezekről, és hátha kicsit megnyugodnál!


Vigyázz magadra!


Üdv, 21/L

2015. márc. 6. 07:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
jav: fejemben=fejedben
2015. márc. 6. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim válasza:
Szia! Én is ilyen voltam,tudom min mész keresztül,kitartás! Ha gondolod,dobj meg egy privivel! 16L
2015. márc. 22. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!