Milyen az egyetemi kolis élet?

Semmi extrém, nem kell olyan helyzetekre számítani, mint amit filmekben láthatsz. Mindenki próbálkozik kényelmesen, az otthoni keretekhez hasonlóan élni életét.

Az más kérdés, hogy milyen szobatársat fogsz ki...

Hát a koli nehéz... Oda egy nyitott személyiség kell, aki emelett sz*rik bele a világba és nem húzza fel magát minden apróságon. Nyilván koli függő, de általában 3-4 vadidegen ember kerül egymás mellé, mégrosszabb talán, ha ismerősök közé kerülsz be 3. vagy 4. emberként.

Alapképzésen lehetett variálni ki kivel akar lenni, elsőben is. Így pl. ha elmész gólyatáborba és megismerkedsz szimpi alakokkal, érdemes ilyenekről diskurálni. Nálunk így ezek az évek jól teltek, nem mondom, hogy felhőtlenül, de ismertük egymást, tudtuk kezelni egymás stiklijeit.

Én mesterképzésre másik egyetemre mentem, itt nem ismertem senkit, így három tök idegen szobatársat kaptam, bele is nyúltam...

Egyikőjükkel nagyon jól kijövök, mindenben számíthatunk egymásra tényleg. Együtt élünk és nem egymás mellett, ez így jó. A másik két szobatárs szellem, bár ebben az esetben igen nagy pozitívum, hogy ritkán vannak ott. Rendetlenek, nem adnak a környezetükre és nagyon magukra sem. Gondolok itt az esti fürdések elmaradozására, két hetes kaják tartogatására, tányérba szárítására, porszívózni minek felfogásra, stb.

Megtanultam kezelni és lesz*rni. Én nem fogok azon idegeskedni, hogy néz ki a tányéra és hogy én abból már biztos nem ennék alapos fertőtlenítés után sem, ellenben ha egy hónapig bűzölög valakinek a kajamaradékos fazeka, akkor igenis szólok neki és ha másodszorra sem érdekli, akkor a saját orrom érdekében vágom be fazekastól a kukába (egyszer volt rá példa).

Nem érdekel, ha odahurcol másokat, de ha nem tudok aludni igenis szólok, hogy más pihenne, ha nem érdekli, másnap megmutatom én neki, milyen az amikor valaki aludna, de nem hagyják.

Farkas törvények uralkodnak a koliban na... :D Mentsen meg a jó isten egy magamfajtától! :D Na nem amúgy elvagyunk egymás mellett, csak hát nők vagyunk, adjunk már egy kicsit, legalább minimálisan magunkra. Kollégisták vagyunk, tiszteljük már meg a szobatársainkat alapvető dolgokkal. Ennyi az össz elvárás, egyébként nincs utálkozás, veszekedés, kibeszélés, kiutálás, csicskáztatás és egyebek.

Add önmagad és kész. Akinek szimpi vagy, annak szimpi vagy, akinek nem, annak nem. Emberek vagyunk, nem fog mindenki mindenkit kedvelni, neked sem lesz mindenki szimpatikus. Mindenki megtalálja idővel a saját társaságát/közegét, ahol jól érzi magát.