Mennyiben mérvadó a középiskola a jövőben?

Nem tartom a kapcsolatot onnan senkivel, bár nem is volt egy összetartó osztályközösség. Nem volt szalagavató táncunk sem, se osztálykirándulás.

Tananyag egy része hasznomra vált.

Ha újrakezdhetném, akkor tanulás szempontjából nyelvre koncentrálnék, mert suli keretein belül ingyen van, 1 magánóra meg 2k-nál kezdődik és semmire se elég. Illetve csak az érettségi ill felvételi tantárgyakat tanulnám 5ösre, a többiből elég a 2-3as.

Az én sulim eléggé liberális volt, kellett utána pár év mire be tudott állni a világnézetem a saját, egyáltalán nem liberális irányába. A gimis barátaimmal máig tartom a kapcsolatot (a korábban írtak miatt sok köztük a kicsit vagy nagyon liberális beállítottságú, de szerencsére ebből nincs problémánk... meg a valamelyest az ő liberalizmusuk is enyhült az elmúlt 15 évben). Amit a gimiben tanulunk az max egy belépő az egyetemre/főiskolára, gyakorlati haszna nem nagyon van (max az olyan alap dolgoknak mint százalék számítás stb, de azt szerintem még általánosban tanultuk). Nyilván ha jó suliba jársz és tanulni is hajlandó vagy, akkor könnyen bejutsz bármilyen egyetem bármilyen karára.

A húgom is ugyanebbe az iskolába járt, ott ismerte meg a férjét, és ismerek sok más házaspárt akik ott ismerkedtek meg. A legtöbb ilyen kapcsolat egyébként vagy a gimi legutolsó évében kezdődött, vagy csak érettségi után. Akik alsóbb osztályokban együtt jártak azok nemigen maradtak együtt.

nekem egy volt osztálytársammal van szorosabb kapcsolatom, eggyel pedig néhány évente látjuk egymást.

a többiekről nem nagyon tudok semmit.

hogy mit tanultunk középiskolában, arra nem nagyon emlékszem már, persze nyilván adott egy alapműveltséget, fejlesztette a gondolkodásomat.

a tudást, amit ott szereztem, igazából sohasem használom.

Én egyházi gimibe jártam, és szerintem hatott rám, bár nem olyan értelemben, ahogy elsőre az ember gondolná. Nem vagyok vallásos és ilyesmi, templomban sem nagyon voltam azóta.

Viszont a világszemléletem, a hazához való viszonyom, a többi emberhez való viszonyom az alapvetően olyan szerintem, amilyenné az az iskola nevelni szándékozott a diákjait. Ez mellett kitartást is kaptam az iskolától, a munka szeretetét, hogy kitartó és felelősségteljes munkát végezzek, hogy tudom azt, hogy amit teszek, annak a következményeit vállalnom kell. Azt is tudom, hogy amihez tehetségem van, kötelességem művelni, és nem szabad semmit elhanyagolnom, amivel az előrejutásomat, és a másik emberen való segítést elősegíthetem. Ezek mind egyszerű dolognak tűnnek, de azt veszem észre a mindennapi életben, hogy ha nem jártam volna abba a suliba, sokkal kevesebb olyan tulajdonságom lenne, amiknek hiányával igenis szegényebb lennék. Szóval nekem nagyon sokat adott az az iskola és ezért hálával gondolok rá, és szerintem egy sima állami gimi nem adta volna át ezeket. 8 éve érettségiztem egyébként.

Az osztálytársaimmal nem igazán tartom a kapcsolatot, mert nagyon szanaszét mentünk az országban-világban. Egy-két ember van, akivel szoktam beszélgetni és összejárni időnként. Tehát a mindennapi életemben nem sok hatása van magának az iskolának, inkább emberi oldalról kaptam dolgokat, ahogy fent leírtam.