Ezek alapján, mit gondoltok? Hosszú.

Szóval, először is szeretném leszögezni, hogy hosszú lesz.

Lehet, hogy lesznek benne ellentmondások, illetve kicsit összevissza lesz, de pontokba szedem. (Megpróbálom)

Megpróbálok mindent leírni, ami fontos lehet.

Na szóval: Nem szeretek emberek közé menni.

Régebben ezzel nem volt gondom, olyan 1 éve jöhetett.

Kint az utcán, csak kapucniba, bírok lenni, mert ha nincs rajta rosszul érzem magam.

Állandóan olyan érzésem van, mintha az emberek, csak figyelnének.

Ha például egy ember rám néz, már rosszul érzem magamat.

Vagy, ha épp nevetnek, és úgy néz rám, akkor, pedig azt, hogy rajtam nevetnek.

Egyszerűen nem szeretnék közéjük menni.

Ha kapucni van rajtam, akkor nagyjából ilyen bajom nincsen, mivel, én se látom őket, és ők se látnak engem.

Az osztályommal meg vagyok, de őket se bírom.

Nem az van, hogy csesztetnek, mert békén hagynak, csak nem szeretnék közéjük menni. Egyszerűen rosszul érzem magam.

Persze van 1-2 barátom akikkel semmi bajom.

Igazából egyedül szeretnék lenni. Ha egyedül vagyok, tök jól érzem magamat.

Például, ma is elkezdett remegni a lábam a buszon.

Ha jön valaki hozzánk, már rosszul érzem magamat, amint belépett a szobámba, vagy elég ha csak rám köszön.

(A családtagok + haverok ez alól kivételek.)

Ha van itt valaki, és tegyük fel kinn van a konyhánkban, nem megyek ki. Ha itt van 4 órát, akkor 4 óráig benn vagyok a szobámba.

Esetleg WC-re kimegyek, de akkor se tudom, soha, hogy hová nézzek.

[Volt, hogy valamiért kimentek a teraszra, és gyorsan kiosontam a sonkáért, kenyérért, vajért, és a szobába megcsináltam a kaját. :D]

Anyámnak még nem szóltam erről.

Úgy tudja, hogy egész nap csak játszok a gépen.

Igaz, zavarja, de azt mondta, ha nem megy a jegyeim rovására nem nagyon érdekli.

Igazából itt élem a társasági életem, és (fú erre nem találok megfelelő szót.) talán tanulok?

Ezt nem úgy értem, hogy itt tanulom meg azt, amit a suliba kéne, hanem.....

Itt növök fel talán?

Szóval itt tanulok meg szocializálódni.... (az interneten... nevezzem virtuális szocializálódásnak?)

Itt tanultam meg értelmesen beszélni más emberekkel, nem úgy mintha egy hülye lennék.

Értitek, itt tanultam meg azt is, hogy át kell gondolni azt, amit teszek, mert annak következménye van... de ez kezd elterelődni.

Igazából úgy gondolom, hogyha munkám lesz, azt szeretném, ha szellemi távmunka lenne. Így nem kell találkoznom emberekkel.

Bár.. egyrészt nem tudom, hogy gépész szak... (Elvileg mérnök leszek) lehet-e találni távmunkát, másrészt meg nem is érdekel ez az egész szak.

Végül is, én is hülye voltam.

7.-be nem tudtam, mit szeretnék csinálni, mire megvolt a felvételi jöttem rá, hogy informatika szak érdekel, de maradtam ezen. (Anyám azt mondta jó lesz...... hát nem lett.)

Gondoltam adok neki egy esélyt. Kilencediket végig jártam egyáltalán nem tetszik.

Nem érdekel ez a szak, de majd leteszem az informatikát, ha ezzel végeztem. (Terveim szerint.)

A terveim tulajdonképpen azok, hogy majd ha meglesz a távmunkám egyedül elköltözzek egy albérletbe, és egész nap ki se kelljen mozdulnom, ne kelljen emberek közé mennem de el tudjam tartani magam.

Egyszerű nem? :D

Pl.: Itt interneten tök jól el tudok beszélgetni emberekkel, semmi bajom nincs velük.

Igazából anyámnak, még nem szóltam erről.

Nem tudom, hogyan fogadná.

Illetve, ha mégis lenne valami bajom, és magántanuló lennék/kéne lennem, nem lenne pénze, mivel elváltak apámmal, és egyedül nevel.

Apám keres minket, de én nem vagyok rá kíváncsi.

Tesóm szokott vele beszélni.

Illetve, anyámat ismerve ráfogná arra, hogy egész nap csak játszok a gépen.

Suli időbe, ülök vagy 5-6 órát naponta a gép előtt, ebből egy-másfelet, ha játszok. (Vagy nem is játszok.)

Igazából nem tudom, kihagytam-e valamit.

Esetleg, még kipótolom.

Minden normális válasznak örülök.

Köszönöm, hogy végig olvastad.

15/F 10.Osztály (ha számít)