El vagyok keseredve, valaki valami vélemény, esetleg tanács? barátokkal kapcsolatos.
Sziasztok! Előre leszögezem, hogy elég hosszú lesz.
Meglehetősen lassan nyíló ember vagyok, az a fajta, akinek nem lesz span minden egyes jöttment akivel lepacsizik, és két óra beszélgetés után sem fog senkit a legjobb barátjának hívni. Sokadik eset már viszont, hogy mire úgy érzem valóban megismertem, megkedveltem egy embert, s valóban ki tudok nyílni előtte, egyszerűen ellök magától.
A szituáció amiben benne vagyok:
Egy számomra nagyon fontos barátomnak el próbáltam mondani, hogy újabban egyre kevesebbet beszél velem, akkor is olyan " századik span csőhe" szinten, és úgy érzem lassan eltávolodunk egymástól teljesen. Nem szeretném ennél részletesebben is elmondani miről van szó, de a lényeg, hogy ő maga, tudatosan tette ezt, s meg is mondta, hogy sorry, de ő most el van foglalva valaki mással és így nem ír, csak ekkor meg ekkor. De közben tagadja, hogy bármi gond lenne. Régen rengeteget beszélgettünk, és valóban a legjobb barátomnak tartottam, mert ő állt hozzám a legközelebb. Most azt látom, hogy mióta a többi barátomat is megismerte, s ők is megszerették, ez már nem olyan fontos neki.
A másik két barátomról pedig: az egyik már jóideje nem hajlandó velem beszélni. Írtam neki, elment aludni, azóta egy mukk se, én pedig belefáradtam abba, hogy folyamatosan én kezdeményezzek beszélgetést, ráadásul azt sem tudom mérges-e rám. Mikor rákérdeztem, nemet mondott, de közben meg tartja a távolságot. Ez igaz a másikra is, akinek pedig hiába írok, néha tényleg úgy látom, csak akkor vagyok jó beszélgető partner, mikor ő akar valamit mesélni... És ezek már elég régóta tartanak, egyszerűen most csúcsosodott ki annyira, hogy valamilyen formában írnom kell róla, de mielőtt esetleg megbántanám őket, szeretném kikérni kívülállók véleményét is a dologról. Ez azért fontos, mert mikor a legfelül említett barátommal érzékeltetni akartam, hogy nekem ő volt a legfontosabb, teljesen megsértődött és magára vette ezt a távolodás-vádat.
Nem vagyok már az a fajta, aki napi 24 órában igényli a törődést, aki nem érti meg ha nem érnek rá, de konkrétan már nem merek barátkozni sem, mert mire megbíznék valakiben, elhidegül teljesen.
Kérlek, csak rendes tanácsokat írjatok, ( vegyé' egy kutyát meg társai nem érdekelnek ) illetve nem veszem magamra, ha belecáfoltok a gondolkodásomba, amíg kulturált módon teszitek.
válasza:Nem akarlak még jobban elkeseríteni, de sajnos idővel a legtöbb barátság véget ér. Ahogy idősödik az ember, más lesz a fontossági sorrend az életben, így a barátok is háttérbe szorulnak.
Hatványozottan igaz ez arra az esetre, ha a távolság, vagy egyéb dolog miatt nem tudnak gyakorta találkozni.
Én azt látom, hogy ezekben a barátságokban már csak Te vagy az, aki küzdeni akar a kapcsolat megtartásáért, ami nagyon egyoldalú, és ezért nem is jó.
Kísérletként próbáld ki (azzal a barátoddal is akivel haragszik rád), hogyha nem írsz, nem keresed őket, akkor ők mennyi idő után fognak megkeresni Téged. Ha egy bizonyos idő, mondjuk 3-4 hét eltelik, akkor nem hiszem, hogy érdemes lenne küzdeni ezekért a kapcsolatokért.
A barátod aki haragudott rád szerintem tényleg megbocsátott neked, de tapasztalatból tudom, hogy egy összeveszésből, haragból elég nehéz visszajönni a régi baráti szintre. Tehát marad ez a fajta távolságtartás, amíg nem lesz egy jó közös élményetek.
Ez olyan mint a munkahelyeket a csapatösszehozó tréning. Két munkatárs aki haragudott egymásra azelőtt, de a tréningen jól érezték magukat, esetleg együtt buliztak, lehet, hogy utána a legjobb barátok lesznek.
válasza:# 5/6
Köszönöm szépen, hogy írtál! : )
Igen, valóban ezt látom én is, de velük nem mondható annyira réginek a barátság, hogy már most rögtön vége legyen. Nem egy 3-4 éves barátságról van szó, de ahhoz viszont már elég idő eltelt, hogy megszeressem őket. Talán én vagyok túl lassú, és ők most lépnek tovább, nem tudom. Azóta egyáltalán nem beszélünk, hogy megharagudott rám. Akkor is tulajdonképpen nem válaszolt az utolsó üzenetemre, azóta tart a hallgatás, így még csak azt sem mondhatom, hogy egy vita utáni kellemetlen atmoszféra lenne jelen, ugyanis még csak le sem zárult a vita. Pont az egyik említett barátomtól tudtam meg, hogy azért nem írt, mert másként látja az egészet, úgy tűnik ez azóta sem változott, de sajnos én sem tudok változtatni a véleményemen, bármennyire is próbálom. Pont ezelőtt az "összeveszés"( igazából nem is veszekedés volt, meg akartam vele beszélni ezt szimplán... ) előtt volt egy ilyen helyrerázó tréningünk. Ott örültem is nagyon, eleinte nem akartam menni, de végül el lettem rángatva, mondván, jót fog tenni a csapatnak. Belementem, mert én is adni akartam esélyt a dolognak, de miután hazajöttem, megint ugyanott tartott az egész, nem változott semmi, hiába próbáltam még a szokásosnál is kedvesebb lenni velük. Én meg már kezdem hülyének érezni magam. Azt nem tudnám tagadni, hogy közülük egyik barátom szokott segíteni, meg néha tanácsot adni, kedveskedni, de mégis itt tart a dolog, hiába írok neki is nap mint nap, ha mást nem, egy kicsi üzenetet, látom, hogy ír itt-ott-amott, nekem meg nem. És én ezt soha nem teszem meg velük. Van akivel igen hisz én sem vagyok szentség, de velük nem... Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de most nagyon jól esik ezeket leírni ><
válasza:Próbálj meg új barátokat szerezni valahonnan a közelből. :)
Persze velük is tartsd a kapcsolatot, de így, hogy távol laktok egymástól nehezebb tartani a kapcsolatot.
Hozzatok össze közös élményeket. Az erősíti a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!