Szerintetek gáz, ha én sérült emberként nem haverkodom/beszélgetek azokkal az átlagemberekkel, akik nálam kevesebbet tett le az asztalra?

Szerintem erre magad is tudod a választ.

Esetleg lenézed őket?

Azt, hogy te mit teszel le az asztalra, senki nem tudja és általában nem is érdekli. Nem az évfolyamelsőség fog jobb emberré tenni az életben.

Azt hiszem, itt kicsit fogalomzavar van. Olvasd csak Müller Pétert:

"Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél."

Az ember társas lény. De vannak kivételek. Ezek után válaszolva a kérdésedre: igen, lehet gáz. Az emberséged viszont 200%-ban az.

Meg kell különböztetni a két dolgot. Nem ugyanaz, ha szóba állsz valakivel, vagy ha haverkodsz. A barátság pedig ismét más tészta.

Nem kell bárkivel haverkodni, természetese, de elég furcsa szempont, ha az alapján válogatod ki őket, hogy "mit tettek le az asztalra", és mannyire befolyásosak. Ez eléggé érdekkapcsolat. Az viszont, ha szóba sem állsz magadnál értéktelenebbnek tartott emberekkel, arra mutzat, hogy valami komoly gond van az értékítéleteddel és legfőképpen az empátiáddal. Mert például pláne a fősulin létetzik olyan is, hogy a gyengébb tanuló segítséget kér tőled.

Amúgy pedig minek alapján ítéled meg, ki mennyit ér? Lehet, hogy neked jobb tanulmányi eredményed van, de lehet, hogy a másik más területen jeleskedik náladnál jobban.

És a barátság... Barátot nem a pozíciója, bizonyítvána után választ az ember. A barát:lelki társ De ha ezt nem érted, akkor magyarázhatjuk napestig.