Probléma:félek az emberektől. Még boltba se merek elmenni, csak ha valaki beszél helyettem. Képtelen vagyok önállósodni. Mit tegyek? Gondoltam már pszichológusra, az csak B terv lesz a segítségetek után. V kéne egyáltalán pszichológushoz fordulnom?

Lány vagyok, 19 éves

Olvasgattam kicsit, szerintem nem Asperger-szindróma

A pánikbetegséget pedig nem tudom eldönteni, nem tudom milyen reakcióim vannak olyankor, de majd legközelebb megfigyelem :D :)A hőhullám, ami [talán] egyedül előfordult, meg ugye vele jár az 'izzadás'

Egyébként meg életvidám típus vagyok, a barátaim mind bírnak, mert hülyéskedek, meg vicces vagyok, de más helyzetekben pedig összecsinálom magam a gondolattól is :D

1-2-en mondták, hogy a pszichológus semmit nem tud segíteni, csak meghallgat - Bár még ők sem jártak egy pszichológusnál sem

Biztos köze van a gyerekkoromhoz, általános iskolában is csúfoltak, fizikailag is bántottak. Párszor iskolát is váltottam, gimnáziumban kiközösítettek a visszahúzódottságom miatt, most váltottam iskolát, itt nem féltem magamat adni (kinyitni a számat + vigyorogni), itt most azért kedvelnek páran. Na meg a családi dolgok sem tökéletesek. Otthon is ki voltam közösítve, mert hárman vagyunk testvérek, a szüleim is elváltak. Bár nem is igazán lenne jogom panaszkodni ezekről, igazából inkább olyan magamnak való vagyok, szeretek elvonulni és egyedül lenni. De ez is lehet azok miatt van, amiket átéltem, meg talán az otthoniak miatt is ehhez szoktam hozzá. Teljes mértékben 'nem érdekel semmi' beállítottságú vagyok.

Bocsánat, hogy ennyit írtam, talán ez is segít valamit :)))

Lehet igazad van ezzel a másképp gondolkodom dologgal, mert nagyon úgy érzem, hogy kilógok a sorból.

Szerencsére most már én is jobban vagyok egy kicsit :)