Csak én érzem úgy hogy betegesen gyorsan telnek az évek?

Én is gondolkodtam rajta, mitől telik gyorsabban most minden. Szerintem a gondolkodásunk fejlődése miatt, hogy nincs időnk unatkozni. Kiskoromban 80-szor megkérdeztem, amikor kocsival mentünk messzebbre, hogy mikor érünk oda. Most beülök a kocsiba, és már ott is vagyok.

Amikor kissebb voltam, nem tudtam belegondolni egy-egy szerkezet működésébe, most unalmamban ezeken is gondolkodom, így gyorsabbnak érződik minden. Sajnos. :( 20/F

Én is pont ezt érzem. Másnak valahogy nem okozott problémát a felnőtté válás, belehelyezkedtek a "felnőtt életbe", én meg mintha csak fizikailag, vagy félig muszájból. Azt is észrevettem, mintha sokan fásulnának bele abba, ami ezzel a felnőtt élettel jár - egy ideig pl. fáj nekik, hogy kevesebb idejük jut kikapcsolódásra, barátokra, de egy idő után már nem is igénylik, mintha elfogadnák, hogy ez van, ez jár, így kell lennie. Nekem viszont ez nem megy ilyen könnyen. Viszont vannak még így egy páran, hát velük kell lógni:)

Az időt meg szerintem azért érezzük mindig máshogy, mert gyerekként én mindig azt vártam, hogy nőjek fel, mert milyen jó lesz ha már nagy leszek, stb... Vagy gyerekként az ember mindig vágyakozik valamire, bárcsak már iskolás /gimis / 18 éves / akármi lennék, és amikor vársz, sürgetsz valamit, akkor mindig sokkal lassabban telik az idő. Amikor felnőtt vagy, már nem sürgetsz így semmit, sőt sokan vannak, akik már 20 évesen mondják, hogy "bárcsak 16 lennék megint", szóval már hátrafelé nézegetsz, úgy meg már minden gyorsabban múlónak tűnik.

Én is ezt érzem.

26 éves vagyok,de még mindig olyan 20nak érzem magam.

Kb olyan szinten rekedtem meg.

De mikor 20 voltam nem éreztem olyan gyorsnak 1 évet.

Most meg 3 év olyan gyorsan elmegy,mint mondjuk régebben 1.

2007ben mentem egyetemre...valahogy megrekedtem abban az "énemben".

Mikor látom,hogy van olyan osztálytársam,akinek már gyereke van,elborzadok....

Nem tudok valahogy feldolgozni az idő múlását,nem is akarok tovább lépni.Mindig a jelenben élnék.

Legszívesebben mindig olyan 23 éves lennék,nem tudom miért.

Kezdek parázni,hogy lassan 27,aztán hipp-hopp és 30 vagyok....

Nem az elvárásoktól félek,nem érzek ilyesmit.

Hanem,hogy nem élem meg az életet és elmegy.

Egyszerűen nem vagyok képes felnőni,még mindig vannak gyerekes dolgaim.

Amúgy van egy uncsitesóm,aki lassan 30 lesz,de olyan kb mint 10 éve.semmit nem változott belsőleg....

Van szintén egy másik uncsitesóm,aki 24 éves,de 17 évesekkel barátkozik.Nem maradnak meg sokáig a barátai,barátnői,max 3-4 évig,aztán belépnek egy új korszakba és nem barátkoznak onnantól vele,mert ő még nem tart ott.

24 éves és most összejött egy 20 éves fiúval.

Pedig 24 évesek már 30as pasikkal kavargatnak,általában:D

Jaj,ez annyira durva...

Én inkább az öregedéstől félek,hogy nem lesz elég erős sportolni,nem lesz szép a testem...Azt nem tudnám feldolgozni....

a 40ben bele sem merek gondolni.És ezen nem változtat van e valakid,vagy vannak e gyerekeid.

Egyszerűen durva belegondolni,hogy az emberek,akiket ismertem már nem azok,mint 10 éve.

Mikor látok ilyen,ennyit változtak a sztárok,hát kiakadok.

A Jóbarátok fiatal színészei is már 50 körül vannak....

Ezt annyira nehéz feldolgozni...

Fiatalon persze tudta az ember ezt,hogy nem él örökké,de nem hittem hogy ilyen gyorsan....

20 év olyan rövid idő..Van akiből ennyi idő alatt anyából nagymama válik....borzasztó ebbe bele is gondolni:D

Szia!

2018-ban én is ettől szenvedek.

Azt hiszem vannak olyan emberek (Mint te vagy én) akik nem tudnak olyan könnyen felnőni, és úgy élik meg mondjuk a 18 kapuját, mint egy traumát. Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, nagy családdal, nevetéssel, melegséggel. Pont ezért nem tudom elengedni a gyerekkorom. Nem leszek képes hasonlóban élni. Itt kell hagynom ezt a közeget, és nem tudom hogyan lépjek ezen túl. Ha erre gondolok, egy nagy űrt érzek magamban, és visszarepülök 5-10 évet az időben.

Hogyha neked sikerült ezen túllépni (eltelt 4 év) akkor írd meg hogy csináltad.