Mit csináljak, ha úgy érzem egy nagyon jó barátom játék függő lett?

Mivel játszik?

Amúgy meg ha magától nem ismeri be a problémát, beszélhetsz neki... Voltam elég hasonló helyzetben, csak aztán rájöttem, hogy nagyon nem élet ez így és leálltam.

A játékokat nem az alapján játsszák, hogy mennyire értelmesek.

Ezek az "építkezős, tündéres, varázslós" játékok meg felettébb addiktívak. Talán pont azért, mert igazi értelme, célja nincs, csak folyamatosan gyűjtögetni, "fejlődni", amit ha elmulaszt, hátrányba kerül.

"Abszolút nem érdekli amúgy annyira az informatika" lényegtelen apróság, de a játékfüggőket rendszerint hidegen hagyja az informatika, ők csak játszani akarnak a gépen. Olyan ez, mint a tévé: aki a sorozatokat nézi, azt sem szokta érdekelni a tévékészülék fizikája.

A leírtak alapján sajnos ez a barátod már túl van azon a ponton, ameddig még ura önmagának. Nem akarok túl drámai lenni, de ha választania kellene közted, és a játék között, nem lenne kérdés számára, hogy a játékot válassza.

Aki ezen a szitnen van, az már veszélyes is lehet, téged is képes volt bántalmazni, és ez igazából cska a jéghegy csúcsa. Csak arra vigyázz, hogy ne ess a csapdájába! Te még a barátodnak tekinted, neki viszont igazából te már csak egy másodlagos tényező vagy. Szemét dolognak hangzik, de ha úgy alakul, nehogy befogadd, mert akkor hosszabb távon vagy minden tekintetben eltartod és kiszolgálod őt, vagy az a durva kézkicsavarás semmiség lesz ahhoz képest, amit akkor fog csinálni, ha nem úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül.

Te szereted őt, ő meg a játékot szereti. Annyit sem jelentesz neki, mint egy szereplő abban a játékban.

Az egy dolog, hogy milyen volt a múltja, persze, valószínűleg köze van hozzá, hogy ilyen zombivá vált, de attól ez még nem indok arra, hogy egy idióta játékért mindent eldobjon. Egy ideig megvolt a lehetősége rá, hogy válasszon. Ő választott: a játékot választotta.

Egy függőnek nem számít senki és semmi, csak a függőségét ki tudja elégíteni. Nem túlzás, de ilyen tekintetben a drogfüggők ugyanaz a kategória, mint a játékfüggők. Extrém esetben, ha elborul az agyuk, még akár ölni is képesek. Persze, most nyilván h*lyének nézel, és azt mondod, hogy ilyen soha nem lehetséges. Persze. De vajon pár éve el tudtad volna képzelni, hogy bántalmazzon téged?

A legtöbb, amit tehetsz, hogy megpróbáljátok kizökkenteni ebből az életvitelből. Bár így, hogy nincs semmi végzettsége, még munkát sem lehetne neki találni. Az iskola mint láttuk, nem izgatja... pedig az egyedüli megoldás, ami esetleg a pszichiátria nélkül segíthetne rajta, az az lenne, ha sikerülne kizökkenteni a folyamatos játékból.

Neked meg azt tanácsolom, hogy legyél vele óvatos! És akármennyire is bele vagy habarodva, ne tedd tönkre a saját éeltedet is azzal, hogy egy ilyennel kötöd össze az életedet!

Leírás alapján a tippem: Skyrim :D

25 évesen engem se érdekel a szex, na bumm, és akkor mi van?

ha elhanyagol, akkor keress olyat akinek te vagy az első. Alkalmazkodj!

Informatikus vagyok, és hidd el, nem ő az első, aki abból kiindulva járt informatikai képzésre, mert szeret játszani, és úgy gondolja, hogy akkor biztos informatikusként is jó lenne.

Viszont ez kb olyan torz hozzáállás, mint ha te azért mennél tévészerelőnek, mert szereted a Barátok Köztöt.

Igen, sejtettem, hogy most bántott először. Na meg mondtad, hogy egyre durvábban bánik veled. Ezt a két dolgot egybevéve teljesen nyilvánvaló, hogy ha így folytatódnak a dolgok, akkor nem ez volt az utolsó, hogy bántott.

Ráadásul gondolom, nem is tulajdonított neki olyan hű, de nagy jelentőséget, hogy tettleg bántalmazott.

"félek, hogy elkottyintanák neki és megint engem venne elő"

Ezt gondolom, úgy érted, hogy megint tettleg bántalmazna.

Az sem beteg dolog önmagában, hogy nem a szex körül forog minden.

Az viszont beteges, hogy a valóság már neki csak egy másodlagos teher, és gyakorlatilag a játékban él.

"Hova menne akkor, a híd alá?" Vagy az első olyan balekhoz, aki hajlandó befogadni. Csak nehogy te legyél az, mert egyelőre ha ennyire betegesen vonzódsz ehhez az idiótához, akkor rád sem vár fényes, boldog jövő.

Nézd, én elhiszem, hogy szereted őt, meg hogy már több, mint baráti volt a kapcsolatotok, de ez már elmúlt. Részedről még nem, de részéről már igen. Ő már nem az az ember, akivel olyan jó barátok voltatok.

Ő már rég túl van azon a szinten, ahol a játék még egészséges elfoglaltságot jelent. Ő már átlépte azt a határt, (és bizony saját akaratából lépte át), ahonnan még magától visszafordulhat. Huszonkettes csapdája, de visszafordulni innen viszont csak önmagától tud. Vagy ha erővel kiszabják abból a mesterséges világból, amelyikben ő él. Csak ez ugye szintén nem kivitelezhető.

Az akarata nélkül nem lehet elvinni kezelésre, ő viszont beteg annyira, hogy nem is tudja magáról, hogy beteg.

Sajnos mint mondtam, ti már "csak jelentéktelen tényezők vagytok ebből a világból", és nem abból, amiben kvázi ő él.

Most durva lesz, amit mondok, de TALÁN az tudná helyrezökkenteni, ha tényleg kidobnák otthonról. Persze, az is csak akkor, ha nem fogadná be olyasvalaki, akinél folytathatja a beteg, függő játékát. Mert akkor semmi nem fog változni.

Egyébként oké, hogy ő nem akar pszichológushoz menni, de Te ettől még kérheted pszichológus segítségét!