Mit tehetnék ebben a szituációban? Valaki átérzi, amit én érzek és tud segíteni?
Dióhéjban: ahol lakom, onnan nincs egy barátom sem, régi sérelmek miatt. Nem szeretem őket, egy-két emberrel beszélek innen, de nem igaz barátok. Max olyan hogy összefutunk és akkor beszélünk. Nem tudok mellettük önmagam lenni, régen beszólogattak, kihasználtak, pletykákat terjesztettek, amik bennem maradtak. Így kialakítottam magam köré egy falat, hogy többet ne bántsanak.
3 éve van barátom, ő egy kis faluban lakik és ott a fiatalok nagyon összetartók. Imádok ott lenni, mellettük tényleg önmagam vagyok és nevezhetem őket igaz barátoknak.
Ma szalonnát sütnek, hívtak engem is, de holnap mennem kell dolgozni és nem tudtam lemenni. Olyan keserű érzés fogott el. Egyedül érzem magam, ők szórakoznak, jól érzik magukat.. nélkülem. Nem tudok beszélgetni erről senkivel. Többször volt már ilyen. Nem mindig érzem így. Van amikor nem hat meg, mikor nélkülem buliznak, de most valamiért nagyon rossz.
Nem tudjátok miért? És mit tehetnék ilyenkor?
Annyi érzés van bennem, de nehéz megfogalmazni, lehet azt hiszitek csak egy hisztis p*csa vagyok, de nekem ez nagyon rossz, csak az tudja aki átélte. Általában nyáron jön ez elő, mikor mindenki bulizik, én meg nem, hisz nem lehetek egész nyáron barátomnál. Féltékenység van bennem, hogy jól érzik magukat és kihagynak belőle. Segítsetek légyszi :(
Próbálkoztam már barátkozni itt is mert először azt hittem nincsenek barátaim. De rájöttem, hogy vannak. Egy gond van, hogy nem ott, ahol én lakom. De annyi sérelem van bennem, hogy velük már nem tudnék jóban lenni. Nagy bennem a megfelelési kényszer, amiért régen mindig b*szogattak.
20L
válasza:Nekem sem mindig jön elő. Többször volt olyan, hogy kimaradtam egy-két buliból de akkor nem éreztem ezt. Most valamiért nagyon rossz. Elkezdtem elfoglalni magam, kifestettem a körmöm, meg megy egy jó film a tv-ben azt nézem, csak most reklám van :D
Jó amit mondasz, én is ezzel próbálkozom, de kicsit olyan mintha elfojtanám. Az meg nem jó, mert egy idő után ez egyre és egyre nagyobb lesz. Lehet most ezért zavar ennyire, mert nem beszélek róla senkinek. Mikor a probléma van, nem szeretném őket ezzel zaklatni, érezzék csak jól magukat. Másnap meg már nem zavar, szóval úgy gondolom felesleges erről beszélni. Meg ugyebár ez az én gondom, nekem kéne megoldani. De lehet az lesz, hogy inkább kibeszélem magamból, hátha tudnak segíteni.
Az a baj, hogy nálam nem csak akkor rossz, mikor a barátaim buliznak. Lehet ki fogtok nevetni, de tegnap pl az zavart, hogy egy csomó ismerősöm ment ballagásra, én meg itthon ültem akkor is. Én is úgy elmentem volna... :\
Imádom ha pörög körülöttem mindenki és esemény követi az eseményt. De ha egy kicsit lazulós napom van, nincs dolgom, ez egyből előjön. Ma sem volt semmi dolgom, csak itthon voltam. Holnap meg tuti tök jó kedvem lesz, megyek dolgozni, meg van még egy két elintéznivalóm. Miért van ez, valaki meg tudja mondani?
válasza:A régi sérelmeket okozó barátaiddal kapcsolatban annyit, hogy én ezt megbeszélném velük. A feszültséget mindenképpen oldja. Nem tudom, mivel szekáltak és mennyire régi a régi sérelem, de változhatott az ő véleményük is azóta.
"ők szórakoznak, jól érzik magukat.. nélkülem.",
"Imádom ha pörög körülöttem mindenki" - nekem ez a 2 mondat önzőséget sugall. Volt olyan nekem is, hogy nagyon mentem volna valahova, de bizonyos okok miatt nem jött össze. Ilyenkor fogadd el a helyzetet és ne csak magadra gondolj, hanem örülj annak, hogy a többiek jól érzik magukat.
Általános iskolában vékony voltam, és csúfoltak mert lapos volt a fenekem, meg azzal, hogy kitömöm a melltartóm. Így ez nagyon bennem maradt, hiába lett jó alakom, nem mindig vagyok vele megelégedve. Fiúk szekáltak legtöbbször, és ha odaállítanék eléjük 7-8 év után, szerintem nem is emlékeznének rá. A másik, ahányszor meglátom őket az utcán, mindig arra gondolok, hogy "nézzétek meg ki lett belőlem" kis düh is van bennem..
A barátnőimet 16 évesen veszítettem el egy félreértés miatt. És nem szeretném már megbeszélni velük meg jóban lenni, mert kimutatták a foguk fehérjét, ebből nem kérek. Csak bánt, hogy egy kis semmiség miatt, ilyen gerinctelen módon megszakították velem a kapcsolatot.
Félreírtam, elnézést. Szóval imádom ha pörög körülöttem minden. Ezt általában magamnak szervezem meg. A mai napra nem volt semmi tervem, tegnap este bulizni voltam, szóval elvette az erőm a másnaposság és fáradtság. És örülök neki hogy jól érzik magukat, csak van bennem egy olyan érzés is - igen, önzőség, ezt belátom - hogy kimaradok egy élményből, egy buliból, amiről majd beszélnek és én nem tudok hozzászólni. Zavar és kész. Nem tudok ez ellen tenni.. vagy mégis?!
válasza:Engem azért szekáltak, mert dagadt voltam (nem disznó módon, de volt rajtam felesleg). Abban az időben nem esett jól és sokáig önbizalomhiányos voltam, de ezek a dolgok már egyáltalán nem zavarnak. Ahogy írod, neked is sok évvel ezelőtt volt, szerintem nem érdemes ezzel foglalkozni.
Hogy miért szakították meg a barátnőid veled a kapcsolatot, szintén nem tudom, de ha gerinctelennek érzed őket, akkor szintén ne foglalkozz ezzel. Fogadd el, és tartsd tiszteletben, hogy így döntöttek, az élet megy tovább.
Azt meg szintén csak elfogadni tudod, hogy nem lehetsz mindig mindenhol ott, mert egyszerűen fizikai képtelenség. :) Az elfogadás "művészete" nem egyszerű dolog, de ahogyan nő a béke a lelkedben, úgy nő az is, hogy el tudod fogadni a dolgokat.
Az, hogy nem tudsz ellene tenni, inkább úgy fogalmaznám, hogy nem akarsz ellene tenni :) Megoldás ez esetben is van, csak nem azonnali. Mert az elfogadás nem egyik pillanatról a másikra jön.
Önbizalommal hogy állsz? (Ezt emiatt kérdezem: "hiába lett jó alakom, nem mindig vagyok vele megelégedve.").
Szerintem a jó alaknál sokkal fontosabb az, hogy mentálisan milyen vagy, az önbizalom adja a kisugárzást, és ha ez megvan, nem fog érdekelni, hogy mit mondanak beszólásszinten rosszindulatból a külsődre.
Köszönöm a válaszod, sokat segítettél!
Önbizalommal? Ezt is úgy mondanám, hogy egyszer megvan, egyszer nincs. Van amikor csodálkozom magamon, hogy mikre vagyok képes, van amikor meg egy befelé forduló, magát sajnáltató p*csa vagyok és akkor nagyon utálom magam.
És most is az a problémám, hogy nem végeztem el az egyetemet, mert rossz szakot választottam. Jövőre fogok újraérettségizni és arra a szakra menni, ami tényleg érdekel. Két hete itthon vagyok és kb semmit nem csinálok. Pedig lenne mit csinálnom, vannak terveim, de ha így végig gondolom őket, eszembe jut, hogy ez nagyon sok és inkább el sem kezdek semmit. Sok mindennel így vagyok egyébként. Azonnal el akarom érni a célt, látni a változást és ha nem látom, abbahagyom :\
Évek óta szeretnék folyamatosan tornázni meg egészségesen élni. Egy ideig megy, aztán nem látom a változást és abbahagyom. Mindent az utolsó pillanatban csinálok. 5 percre lakom a buszmegállótól és feszt futok a buszhoz, mert egyszerűen nem vagyok képes hamarabb elindulni, mert akkor várnom kell. Hiába kelek fel időben, akkor is futok.. néha olyan kiegyensúlyozott vagyok, máskor meg döntésképtelen kislány, aki fél az önállósodástól. Miért van ez? Egyik percben ismerem magam, másik percben azt sem tudom ki vagyok..
válasza:Azt szerintem jól teszed, hogy olyan szakra mész, ami érdekel. Lényeges, hogy olyan dolgot csinálj, amit szeretsz, mert valamit muszájból csinálni eléggé le tud húzni. Viszont amit szeretsz is, abban nagyobb esélyed van, hogy előre is fogsz lépni idővel.
Írtam már az első válaszomban az önzőségről. A lustaság (a dolgok halogatása az utolsó pillanatra, vagy hogy lenne mit csinálnod, de mégse csinálod) úgyszintén az önzőségből ered: mert ÉN megtehetem, mert most ez jó NEKEM. :)
A célok eléréséhez mindig idő kell, ezt siettetni nem tudod, legalábbis nem érdemes, mert egy elkapkodott munka soha nem lesz olyan eredményes, mint az, amibe kellő időt fektettél. Régen én is így voltam ezzel, idő előtt feladtam a dolgokat. Aztán rájöttem, hogyha nem egyből a célt akarom, hanem kitűzök menet közbeni kisebb célokat, akkor sokkal jobban haladok és nem leszek elkeseredve sem, hogy nem sikerült azonnal. :) Volt egy tanárom a középiskolában, testnevelést tanított és az én tanáromat helyettesítette egy kosárlabdaedzésen. Valamit elbénáztam és elkezdtem hörögni, hogy nekem ez nem megy, stb. Erre felemelte a hangját és azt mondta: - Mindent túl hamar feladsz! Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, akkor legalábbis. Néhány éve valami miatt bekattant ez a pillanat. És a mai napig meghatározó élménye az életemnek, pedig lassan 20 éve történt. És persze igaza volt. :) Lényeg, hogy minden dolognak van érési ideje, így időbe fog telni.
Ha van egy csomó dolgod, kezdd el őket sorban. Nem muszáj egyszerre többet csinálni belőlük, ahogy kényelmes. Csak tűzd ki a kis célokat. :)
Azt, hogy félsz az önállósodástól, pontosan hogy érted?
Azért nem válaszoltam, mert utána már jól lettem és ilyenkor mindig olyan hülyének érzem magam, hogy ilyeneken lovagolok, meg kattog az agyam.. de most megint előjött :(
Egy hétig a barátomnál voltam, úgymond nyaralni. Meg barátoknál, bulizgattunk, jól elvoltunk. Jó volt, hogy emberek vettek körül és bármikor kimehettem a faluba, mert volt kivel beszélgetni, át tudtam menni a szomszédba, jól éreztem magam. Most hazajöttem és egyből a letargia. Feküdtem egész nap a tv meg a gép előtt, halogattam a pakolást, végül csak megcsináltam. Itthon nincs senkim, alig beszélgetek.. Felesleges és idióta dolgokon gondolkodom, amiken pár nap múlva már nevetek, hogy hogy tudnak ilyenek az eszembe jutni. Ilyenkor hisztis is vagyok, fogalmam sincs mi miatt jön elő folyton ez az érzés.. :( Önbizalmam is ugyanilyen. Ilyenkor a nullán van és egy senkinek érzem magam. 1-2 nap múlva meg az egekben van és el sem tudom képzelni, hogy tudtam ilyen bagatell dolgok miatt szomorkodni.
De annyira mégsem lehet bagatell, ha havonta egyszer olyan vagyok, mint egy depressziós :\
Lehet tudat alatt félek önállósodni, mert mi van ha kudarcot vallok?! Persze ezt elméletben tudom, hogy kellenek a kudarcok és utána fel kell állni. Meg úgysem tudom kikerülni. Mégis halogatom a dolgokat és nem csinálok semmit. Itthon ülök, munkát szeretnék, de nem találok és őszintén szólva meg sem erőltetem magam. Tanulni is kéne, mert jövőre jelentkezek egyetemre és azért sem teszek semmit. Miért vagyok ilyen? Miért mennek ilyen nehezen ezek a dolgok? Lehet sok mindent már csak túlgondoltam és bemeséltem magamnak annyira, hogy el is higgyem..
Olyan jó lenne beszélgetni valakivel ilyenekről, de úgy érzem senki nem ért meg. Vagyis szoktam ilyenekről beszélgetni, csak hát amit az előbb írtam, úgy érzem nem értenek meg és próbálnak segíteni, de ezek csak szavak. Csak én tudnék magamon segíteni. Barátomnak már sokszor beszéltem ezekről, ilyenkor jön a tanácsokkal, megnyugtat, tök jól esik. De sokat nem érek vele, mert nem változik semmi. MERT nem változtatok..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!