Hogyan tudnám kevésbé fel húzni magam az ilyen dolgokon? FONTOS!

Hát, én már harminc fölötti nő vagyok, de én is sokszor szívesen elindulnék hentelni egy baltával. :)

A Te korodban lenni meg különösen nagy szopás, nagyon nehéz. Ennél azért majd később könnyebb lesz.

Nemtom, én nem vagyok egy nagy gémer, de talán valami játékban ki tudod élni magadat egy jó kis virtuális gyilkolászással. Ha a párom olvassa, majd biztos ad Neked tippeket, mert ő szokott játszani.

Én is harminc fölötti nő vagyok. Engem egy kemény edzés, aztán egy jó lövöldözős játék tud lenyugtatni-ahogy az előző hölgy írta (Dead Space például). Tudom szar ember vagyok, mert nem a kiskert és a főzés nyugtat meg.

Járj küzdősportra. Menj ki az erdőbe és üvöltsél egy vadászlesről egy jó nagyot-vagy meredélyről.

Igyál citromfűteát.

Segíts állatmenhelyen önkéntesen- ez is jó volt.

Ha a barátaid gyökér módon viselkednek, viselkedj velük ugyanúgy.

stb.

#2 tanácsának vége, hogy viselkedj ugyanúgy, háááát, 30 felett sem sikerült felnőni? Sajnálatos. Ne viselkedj ugyanúgy, kérdező. Hosszú téma ez. Konkrét példákon keresztül lehetne megvilágítani, tanácsot adni.

Ami benned van, egy belső feszültség. Elrejtettél egy igen fontos momentumot a leírásban: a menő csajokhoz tartozol. Gondolom van pár kritérium amik miatt közéjük tartozhatsz. Röviden: meg kell felelned. Erős sejtésem az is, hogy ebbe a megfelelési rendszerbe a saját véleményed sokszor nem illik bele. Ebben a korban tényleg a klikkesedett minifalkák az éltető erők, de egyet mondok - amit amúgy sem kerülhetsz el: önállósodj, jelezd ki a saját véleményedet, még ha ez súrlódásokkal is jár. Légy olyan önmagat ne csak magadban, hanem kifelé is, amilyen vagy. Vállald magad. Akkor csökkenni, szűnni fognak ezek a feszültségek. A világ meg olyan, amilyen, a megváltásán ne fáradozz, nem fog menni.:) De ha saját utadat járod, kitöltöd tartalommal, célokkal, akkor azokra koncentrálsz, nem fog befordítani a világ milyensége.

Hatalmas ellentétek húzódnak benned, szerintem egyértelműen innen fakadnak az indulatok.

"...tinédzserekről ne is beszelve..az a sok kis b*zi gyerek meg a ri**nc lányok..a normálisak meg követik őket mert az "menő". 15 éves lány vagyok ..a menő csajokhoz tartozom..."

Itt le is írod, hogy mi a bajod: egyrészt elítéled a menőséget, másrészt te magad is az vagy, ami minden bizonnyal megfelelési kényszerrel is jár, hiszen mindenki szeret a saját klikkjébe, társaságába tartozni és fél attól, hogy onnan kiesik, főleg, ha ez egzisztenciális veszteséget is jelent, ami csak tetézi a gondokat.

Azt tudom tanácsolni, hogy igenis merd felvállalni azt, aki vagy, adj hangot az egyet nem értésednek, persze nem kell kötözködni minden áron, vagy kimaradni mindenből, de igenis szóvá kell tenni azt, ami nem tetszik.

"...vannak barátaim ... Nincs kivel megbeszéljem ezeket a dolgokat nem is szeretnem": a barátaid ezek szerint mégsem a barátaid, csak a kellemes(?) társaságod? Ezekről a dolgokról pedig igenis beszélni kell, ki kell adnod magadból, mert előbb vagy utóbb rossz vége lesz, mert könnyen utálatossá, vagy erőszakossá válhatsz, aztán tényleg nem lesz senki, akivel beszélgethetnél, nem csak erről, de akármiről se. Ha a barátaiddal nem tudsz beszélni, akkor a családoddal, szüleiddel (de először inkább ők kellene, hogy eszedbe jussanak) is megtehetnéd, biztos tudnának valamit segíteni, ha máshogy nem, legalább annyit, hogy meghallgatnak, amíg kibeszéled magadból a dolgaidat.

Szóval röviden: vállald fel a véleményed, még akkor is, ha az nem egyezik a többség véleményével, próbálj meg beszélni ezekről valakivel (akár iskolapszichológussal is), valamint mozogj, sportolj, vagy csinálj valamit, ahol kiélheted a fölösleges energiáidat.

Hát nem tudom, mennyire segít (nekem jót tett), írj naplót, írd le, hogy mi dühít. Írj bele mindent, mai ma történt, de ne csak a napodat, az érzéseidet.

A sportoto is csak ajánlani tudom, sokat segít a felesleges energiák levezetésében.