Hogyan tudnék változtatni?

13 (14 leszek még ebben az évben) éves vagyok. A gondom pedig az, hogy sokszor nagyon magányosnak érzem magam. Nem azért, mert nem lennének barátaim. Hanem inkább nincs egy bizalmas ember se, akivel meg tudnám beszélni azokat a dolgokat, amit másokkal nem. Volt nem régiben egy ilyen ember. De sajnos már régóta nem mondhattam neki sem a bajaimat. Mert folyton csak "értem", "szegénykém" választ kaptam rá. Aztán jött, hogy neki milyen rossz, vagy olyan téma, amivel tudta, hogy nem tudok semmit se kezdeni. Ennek az embernek is sokszor volt rossz kedve, és kevesebbet is tudtunk beszélni hívásban. Viszont olyankor állandóan beszéltem, pörgettem a témákat, hogy ne legyen az a kínos csend. Ha láttam, hogy baja van bohóckodni kezdtem és felvidítani próbáltam. Nem sikerült. S aztán a hívások megszűntek, chatelés, és mostanra már nem több hete nem beszélünk. Én pedig sokszor nagyon magányosnak érzem magam. Szomorú vagyok, és van amikor a feszültség hirtelen rám tör és nem tudom kiadni sehogy. Nem tudok mérges lenni és egyszerre valamilyen módon kiadni, nem tudok sírni, hogy azzal megkönnyebbüljek, se semmi. Mégis érzem, hogy kezdek szétesni, összeroppanni. És nem mondhatom el senkinek, a családomban sem, mert nincs ott se egyetlen olyan személy, akiben meg tudok bízni. Akinél tudom, hogy nem kapom máris milyen idióta vagyok, ha esetleg az voltam. Hogy nem kell félnem attól, hogy elmondjam.

Sajnos az önsajnáltatásra is van hajlamom, de igyekszem kerülni. Nem terhelni olyanokat a bajaimmal, akik csak picit vannak közel hozzám.

Az iskolában is igyekszem mindig vidám lenni. Aranyos, kedves, közvetlen, aktív lánynak lenni, aki néha fárasztó, de lehet szeretni. Ez eddig sikerült is, eddig csak háromszor voltam nagyon kiakadva, lehangolva ott. Ebből is egy esetnél vették észre, hogy baj van. Akkor felvidítani próbáltak, és úgy ahogy sikerült is.

De szeretnék változtatni. Nem akarok önsajnáltató lenni. Nem akarom, hogy feszült legyek úgy, hogy nincs előzménye, ki szeretném tudni adni a dühömet, nem akarok magányos lenni. Szeretném, ha nem csak néha átmeneti állapot lenne az, hogy jól vagyok, ami egy-két napig megy. Hanem inkább állandóan, és ritkán rossz kedvűnek lenni.

Elnézést, ha valamit kihagytam. Igyekeztem tömören fogalmazni és lényegre törően.

Előre is köszönöm a válaszokat!

13/L