Automatikus hogy a munkanélkülieknek lemorzsolódnak a barátaik?

Sajnos ez jellemző. Én 5 évig ápolásin voltam, ugye huszonpárezer forintot kaptam havonta. A két barátnőm, akinek "remek állása és fizetése" volt (alkalmazott és minimálbér) jókat mulattak rajtam lenéztek, és közölték, hogy "ideje lenne elmenni dolgozni". Fel sem bírták fogni, hogy egy idős embert nem lehet magára hagyni.

Szegény Nagypapám utána meghalt, nem tudtam mihez kezdjek, tanultam két új szakmát, és vállalkozóként dolgozok azóta. Az egyik barátnőmmel összefutottam egyszer, amint megtudta, hogy már nem vagyok lúzerke, azonnal barátkozni akart, kereste a társaságomat, természetesen nem dőltem be neki. Ugyanazt tettem vele, amit annak idején ő velem. Úri módon lekoptattam. Ezeket az embereket felejtsd el, legalább megtudtad, hogy mennyire számíthatsz rájuk. Nem kell őket sajnálni.

Teljes értékű ember vagy annak ellenére is, hogy jelenleg nincs munkád.

A barátok nem, csak azok, akikről azt hiszed, hogy barátok voltak. Az utóbbiak csak érdekkapcsolatok. Amint sz..rban vagy, azonnal elhúznak.

Nekem is volt ilyen remek "barátnőm" (nő vagyok, női barátságról van szó). Egyetemisták voltunk, én súlyos beteg lettem, kórházba kerültem, élet-halál közé, ő pedig rám se nyitotta az ajtót. Én mindig, mindent megtettem érte szó nélkül, mert igaz barátnak hittem. Ő viszont, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, akkor hagyott magamra.

Becsüld meg azt, aki megmaradt, és ne keresedj el: örökké nem eshet! :)

Nekem munkanélküliként rengeteg barátom volt, mindig volt időm rájuk, programokat szervezni (volt félretett pénzem is), ott voltam helyben, ahol felnőttem.

Majd munkát kaptam más városban, elköltöztem, itt egyszem barátom nincs bár túl sok időm se lenne találkozni bárkivel, haza alig van időm járni, nem találkozom a régiekkel, nekik is vannak új barátaik, vagy ők is éjt-nappallá téve melóznak.

Anno a barátaimmal sosem volt probléma, ha valakinek nem volt munkája.

Szia!

Sajnos ismerős amiket leírtál,én is így jártam,még a barátom is 3 hónap utánn közölte,hogy költözzek haza Anyukámhoz,mert nem tudtam beleadni a rezsibe.A barátnők lekoptak mert nem volt pénzem ide-oda beülni(meg BKV bérletre se,hogy odamenjek),és így unalmas voltam(vagy lehet úgy gondolták akkor illene meghívni,ahhoz meg nem volt kedvük...).Sajna ilyen világ van ma...