Jogosan háborodtam fel az alábbi történeten?

Szilveszterkor házibulit tartottam, ahová meghívtam a baráti köröm jó részét. A szüleim elutaztak, így csak én és az öcsém maradtunk itthon, aki még a barátaim érkezése előtt lelépett. Hajnalban esett haza, ekkor találkozott velük 5 percre, mielőtt felment a szobájába kidőlni.

Másnap, mikor felébredtem, a szüleim már itthon voltak. Apám első kérdése az volt hozzám, hogy kiket hívtam én meg tulajdonképpen, merthogy öcsém neki azt mondta, hogy mindenféle büdös meg csöveskinézetű emberekkel volt tele a lakás. Én erre eléggé kikeltem magamból, és nem kicsit leordítottam a haját, mire jól megsértődött, és kijelentette, hogy én kiforgatom a szavait, és igazságtalanul bántom őt. Márpedig én azt érzem, hogy jogos volt a felháborodásom, mert

1. eleve sértő, hogy azt feltételezi, hogy ilyen emberekkel barátkozom, és idehozom őket a lakásba

2. az öcsém egy sznob kis f..asz, akinek nem ember az, aki nem bizonyos menő boltokból veszi a ruháit, és ennek ellenére képes neki elhinni, mikor ilyeneket mond

3. a vége felé az is kiderült, hogy még hozzá is költött ahhoz, amit öcsém mondott (mindig duplájára felnagyítva ad elő mindent, csak hogy minél jobban felidegesítsen másokat)

4. minden alkalmat megragad, hogy gúnyolódjon a barátaimon, holott nem is ismeri őket, egyedül a maga és a drágalátos kisfia szemében nem látja meg a gerendát

5. a barátaim se nem büdösek, se nem csövesek, egytől egyig egyetemet végzett, tanult, normális, dolgozó emberek.

Arról nem is beszélve, hogy mindezt nyugodtan megtarthatta volna magának. Semmi oka nem volt ilyeneket kérdezgetni, mert a lakás ragyogott, mire hazaért, részben az általuk lefitymált, büdös, csöves barátaimnak köszönhetően. Felfordul a gyomrom az ilyen sz..arkeverő mentalitástól, mikor valaki csak azért mond el dolgokat a másiknak, hogy kiverje nála a biztosítékot.

Szóval a kérdésem: tényleg én vagyok az, aki túlreagálja itt a dolgokat?