Mi volt az eddigi legpozitívabb élményed a cigányokkal kapcsolatban?

Volt egy munkatársam, vékony, csontos arcú kis kölyök, a göndör fekete haján meg a bőrszínén kívül majdhogynem semmi másból nem lehetett megmondani, hogy cigány. Ő volt a Lacika (nem így hívták), mert olyan kis kicsike és aranyos volt. Aztán kiderült, hogy Lacika nem az iskolát hagyta ott, hogy dolgozhasson, hanem már 26 éves, érettségije van, meg két szakmája, szóval nem is olyan kisfiú.

Nem volt egy túl okos ember, de én még ekkora jóindulatot és becsületet emberben nem láttam, mint ami benne volt. 16 éves korától magára volt utalva, mert az anyja öngyilkos lett még kiskorában, az apjának meg mindig fontosabb volt az ital meg a k**vák, mint a fia, így azóta magát látja el. Minimálbérből bérel egy szobát, magához vette a hasonló sorsú 18 éves barátnőjét, az összes önkéntesmunka-akcióban ott vannak elsőként, alapítványoknak adakoznak, cipősdoboz programban részt vesznek, ésatöbbi.

A jóindulatukról nem is beszélve. Még ha valaki a legnagyobb g**iséget is csinálja velük, akkor is képesek a jót látni benne...

Esküszöm, csodálom, és szeretnék olyan nagybetűs Ember lenni, mint ő(k)...